A kánikula nem kegyelmez a vadnak sem

A száraz és forró időjárás nemcsak az embereket viseli meg, de az erdőkben és a mezőkön élő vadállatokat is. Összeállításunkban annak jártunk után, hogyan segítik az állatok mindennapi életét a megyénkben működő vadásztársaságok.

– A vadásztársaságunknak most a legnagyobb gondja, hogy sokat szenvednek a szárazság miatt a vadon élő állatok, különösen ott, ahol nincs a közelben ivóvíz. Bár a vadászterületünkön található a Tisza, a Keleti- és a Nyugati-főcsatorna, ennek ellenére nagy szükség van az itatás megoldására. Pár éve még a kisebb öntözőcsatornákban volt víz, napjainkban az aszály miatt teljesen kiszáradtak – mondta el érdeklődésünkre Nánási Balázs, a tiszalöki Nimród Vadásztársaság elnöke. 

– Hiába követünk el mindent a mesterséges itatás érdekében, mindaz kevés. Bár elpusztult állatokat eddig még nem találtunk, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is pusztultak el. A fiatal egyedek – legyen szó őzgidáról, fácáncsibéről, kis nyúlról – nagyon megsínylik ezt a csapadék nélküli időszakot, közülük többen nem érik el a felnőttkort. Pályázati támogatással hoztunk létre mesterséges itatókat, valamint mobilitatókat is helyeztünk ki a területünkön. A Tiszalököt övező határban közel 6300 hektár terület tartozik hozzánk. Két hivatásos vadászt foglalkoztathatnánk, de most csak egyet alkalmazunk, mert nincs jelentkező a másik állásra, így a tagság is besegít, fáradhatatlanul visszük az ivóvizet az állatoknak. Régebben a hajnali harmat jelentett egy kis enyhülést az állatok számára, de a nagy meleg miatt abból is egyre kevesebb van, ezért is fontos pótolnunk a hiányzó csapadékot – tette hozzá Nánási Balázs.

Nagy a forgalom az itatóknál

Nincs pihenőnap a hivatásos vadász számára, az elmúlt szombaton és vasárnap is szinte megállás nélkül szállította a vizet a hozzá tartozó területre Zoltai László, illetve ellenőrizte az itatókat, s ha kellett, beindította a szivattyút is.

– Ez a szárazság nagy kihívás mind a vadnak, mind a hivatásos vadásznak – mesélte egy hatalmas sóhaj kíséretében a nyírbogáti Hoportyó Vadásztársaság vadőre. 

– Nagy most a felelősségünk, hiszen a vad gondozásához, ápolásához elengedhetetlen az ivóvíz pótlása. A mi területünkön nincsenek folyók, a kisebb csatornák pedig már régen kiszáradtak, így csak ránk, az emberekre számíthatnak az állatok ebben a kánikulában. Folyamatosan hordom a vizet a dagonyákhoz és a vályúkhoz, valamint félbe vágott hordókat helyezek ki azokra a területekre, ahol sok a vad. Ha feltöltök száz liter vízzel egy vályút, másnap már nincs benne semmi. A mesterséges dagonyákat a vaddisznók mellett felkeresik a gímszarvasok és a dámszarvasok is, valamint őzek is mennek oda vizet inni. Az állatok minél több zöld fogyasztásával pótolnák a vizet, de ez így sem elég nekik, a szervezetüknek szüksége lenne jóval több vízre. Sajnos, néhány lesoványodott, beteg őzet is láttam már mostanában.

– Rengeteg vizet kiviszünk a másik hivatásos vadásztársammal együtt, mindez mégis kevésnek tűnik. A vadásztársaságunk elnöke, dr. Simon Miklós is rendszeresen tájékozódik az itatással kapcsolatban. Aggódik ő is az állatok miatt, de ugyanígy éreznek a vadásztársaság tagjai is velünk együtt. Hajnalban indulok a tartályokkal, amiket már előző nap feltöltöttem. Az állatok szomjúságát jelzi az a rengeteg vadnyom is, amit az itatók körül találok, korábban ilyet nem tapasztaltam. Az alacsonyabb vályúkban sarat is találok, a vaddisznók fürödhettek meg bennük. A madarak is felfedezték az itatóhelyeket, nagyon sokan keresnek ott enyhülést. A napokban egy fekete rigót kellett kimentenem a vízből, valahogy belepottyanhatott. Miután megszáradt, elrepült. Nagyon kellene már egy kiadós, enyhülést hozó eső... – tette hozzá befejezésül Zoltai László. 

MML