Túrázás

2022.07.02. 15:30

A túrázók paradicsoma

Fémtálcákon, létrákon s fapallókon lépdeltünk sziklák között, folyók fölött.

SZA

 A Szlovák Paradicsomban túrázni csak ésszel lehet, hiszen elég egy apró figyelmetlenség, és a létrák, tálcák s fapallók nagy árat fizettetnek az utazóval. Ez van az egyik serpenyőben, a másikban pedig lélegzetelállító sziklafalak, vadregényes szurdokvölgyek, a Hernád fölött hullámzó ösvények, szédítő mélységek s magasságok. 
Azoknál, akik szeretik a kihívásokat és nem elégszenek meg azzal, hogy biztonságos terepen gyalogolnak, a mérleg nyelve utóbbi irányba billen. A döntést pedig segíti, hogy tudjuk: az, aki túracipőt (vagy biztos, ami biztos, vízhatlan bakancsot) húzva ezen a különleges helyen teszi próbára az egyensúly- érzékét és a kitartását, nemcsak magára figyel, hanem a társaira is. (E sorok írója pedig még azon is aggódik, hogy azok a barátai, akiket ő győzött meg arról, hogy érdemes rászánniuk magukat e kalandra, jól érzik-e vajon magukat, s épségben abszolválják-e a 800 méter szintemelkedéssel nehezített 22 kilométert.) 

Romok helyett hűs italok 

A megyei természetbarát-szövetség természetjáró baráti körének szombati túrája mindent megmutatott, amit e csodahelyen látni s érzékelni érdemes: a nemzeti park két végpontja között bejártuk a Hernád-áttörés keleti szakaszát, végigküzdöttük magunkat két látványos szurdokon (Klastorska és Velky Kysel), megnéztük az Óriás-vízesést, s az egykori karthauzi kolos- tor romjait is, hogy a Glac- fennsíkot érintve elérjük Podlesokot. Függőhidakon himbálóztunk, 40-50 méterrel a folyó fölött egyensúlyoztunk a nehéz, lánccal biztosított sziklatálcás szakaszon – nem egy helyen homorítva, hiszen a sziklafal kiszögellése más megoldást nem hagyott. 


Egymást érték a hidak, a létrák, miközben alattunk a folyó kanyargott. A fapallókon lépdelve időnként a láncok, máskor a sziklák jelentettek kapaszkodót, ahol pedig egyik sem volt, csak magunkra (és egymásra) támaszkodhattunk. Lépdeltünk a szűk kanyonban a patak kövein s a fák gyökerei között, bujkáltunk hatalmas ágak alatt, miközben a legváratlanabb helyeken bukkant fel egy-egy vízesés, sőt még a Magas-Tátra csúcsai előbújtak. 
Bevallom: a karthauziak kolostora helyett a fennsíkon lévő étterem felé vettük az irányt: szánjuk-bánjuk, de 30 fokban, lábunkban sok-sok kilométerrel a hűs italok jobban vonzottak bennünket, mint a romok. Különösen úgy, hogy tudtuk: vár még ránk 3 órányi kemény terep – talán nem csoda, hogy este hét körül a podlesoki parkoló lett álmaink netovábbja. Nem könnyen, de elértük! 
Mindannyian végigcsináltuk, és bár a buszban ránk zuhant a fáradság, utólag azt mondhatjuk, minden méter megérte. Büszke vagyok magunkra, s köszönöm a kis csapatunknak – Kriszta, Csenge, Livi, Zsolt, Szilvi, Tamás és Feri –, hogy ők is ott voltak, s hogy a túrából közös élményt varázsoltak.


Fotó: Dodó Ferenc

 

Címkék#túrázás
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!