Mesékkel teli a kosárka

– Nincs benne sem cukor, sem tartósítószer, és nagyon sokáig eláll, de hogy pontosan meddig, azt én sem tudom, nálunk ugyanis pár hónap alatt elfogy – ezt mondta lapunknak a szilva­lekvárjukról Sterné Bélteki Emese, a Mese Kosárka egyik tulajdonosa, aki méltán büszke a finomságukra, hiszen az a Magyar Ízek Versenyén arany minősítést kapott. 

A harmadik alkalommal megrendezett megmérettetésen, melynek célja a kistermelők termékeinek népszerűsítése és a fiatalok szakmai érdeklődésének elősegítése, számos kategóriában lehetett nevezni, a gasztronómiai szakértők, étterem-tulajdonosok, hivatásos szakácsok és átlagfogyasztók alkotta zsűri többek között szörpöket, lekvárokat, dzsemeket, mézeket, fűszereket, savanyúságokat, szószokat, csilis termékeket, gyümölcs- és zöldségleveket, sajtokat, tejtermékeket és füstölt árukat is kóstolt, s minősített. A legfontosabb kritérium az volt, hogy a termékek nem tartalmazhatnak tartósítószert, ahogy mesterséges ízfokozót vagy mesterséges színezéket sem. 

Gyerekkori emlékek 

Megyénket a versenyen a Mese Kosárka képviselte, és mivel ez volt az első megmérettetésük, nem igazán tudták, mire számíthatnak – az arany minősítés nagy öröm és komoly motiváció is egyben. 

– Pénzügy és számvitelt tanultam, könyvelőként dolgozom, ám a termőföld szeretete gyerekkorom óta az életem része. A szüleim gazdálkodnak, ahogy a férjem is, a szántóföldi növények mellett pedig gyümölcsfáink is vannak. Korábban a szilvát adtuk el, de jött az ötlet: mi lenne, ha feldolgoznánk? Én annak idején a nagyszüleimmel sokszor főztem lekvárt, ezért volt némi tapasztalatom, így elkezdtünk saját célra lekvárt főzni. Mivel szerettem volna minél többet tudni erről a területről, elvégeztem egy női gazdálkodó tanfolyamot, aminek nemcsak azért van jelentősége, mert nagyon sok ismerettel lettem gazdagabb, hanem azért is, mert megismerkedtem egy hölggyel, aki miután megkóstolta a lekváros fánkomat, kapacitált, hogy nevezzünk be a versenyre. Hatalmas meglepetés volt az arany minősítés, és persze megerősített bennünket abban, hogy ezen az úton kell továbbmennünk. 

Szinte teljesen fekete 

– A lekvárunk hagyományos módon, fatüzelésű üstben készül, cukor és tartósítószer nélkül, folyamatos kavargatás mellett. Az alapanyaga besztercei szilva, a végeredmény pedig szinte fekete. A folyamatokba az egész családot bevonjuk: a szedés, a mosás, a darálás is közös program, és mert szeretünk együtt lenni, nem is érezzük munkának – mesélte Emese, és hozzátette: szeretnék bővíteni a kínálatukat. – Azt tervezzük, hogy almából is készítünk lekvárt vagy szörpöt, esetleg aszalványokat, és én szószokat is szívesen csinálnék – főként olyanokat, amelyekben a szilva jól érvényesül. A későbbi cél egy kisebb üzem létrehozása, de egy webshop kialakítása is szerepel a terveink között, a Mese Kosárkát pedig lekvárok, nasik és szörpök együtt alkotnák – mesélt a terveikről Emese, aki mint megtudtuk, nagyon szeret sütni, főzni. Szívesen kísérletezik, és nem szokta kimérni az összetevőket, szinte mindent szemre tesz a sütikbe, desszertekbe. 

Metsz és traktort vezet 

– Mindent elkészítek, és nincsenek kedvenc ételeim, a férjemnek azonban igen, és érdekes módon mindegyikhez kell szilvalekvár: a derelyéhez, a fánkhoz és a gombóchoz is – mesélte nevetve Emese, aki, mielőtt beszéltünk, éppen fánkot sütött, az erről készült videót pedig feltette a Facebook-oldalukra, hogy mások is elkészíthessék e finom csemegét. 

Azt mondta, vonzza a mezőgazdaság, ha kell, metsz, ha kell, traktort vezet, őt ez kikapcsolja, arról nem is beszélve, hogy zöldséget vagy gyümölcsöt nem kell venniük, hiszen a konyhakertjében minden megterem, s amit lehet, házilag készít el. Csengerben laknak, de amint az idejük engedi, mennek is Tyukodra: ott van a kert, a gyümölcsös, s ott azt csinálhatja, amit igazán szeret.