Időutazás Szatmár kincseinek nyomában

A Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület 54 fős csapata a közelmúltban Szatmár kincseinek nyomába eredt, a kirándulásról dr. Bihari Albertné, az egyesület alapító titkára, a kirándulás szervezője tájékoztatta lapunkat. 

– Utunk első állomása Jánkmajtis volt, ahol a település művelődési házának emeletén megtekintettük a falu neves szülötte, Végh Antal író, szociográfus, újságíró emlékszobáját. Ezt követően a földbirtokos Válly család impozáns mauzóleumához vezetett az utunk. Az 1903-ban özv. Válly Jánosné által építtetett családi temetkezőhely stílusa a klasszikus görög építészet jegyeit mutatja, s gyönyörű kocsányos tölgyek veszik körül. Ezután Császlón Európa valószínűleg legidősebb élő somfáját csodálhattuk meg. A 400 éves fa mérete egyedülálló: több mint 7 méter magas, törzsének kerülete meghaladja a 1,5 métert. Gacsályon különös élményt jelentett a Gutkeled nemzetség által emelt templomok közül kiemelkedő református templom megtekintése. Szatmári barangolásunkból a zenei emlékeket sem hagyhattuk ki. Túrricsén megkoszorúztuk Kodály Zoltán emléktábláját, aki népdalgyűjtő útja során járt a faluban 1923-ban. Még most is áll a ház, amelyben akkor lakott, dolgozott. Itt dalra fakadtunk, elénekeltük a zeneszerző gyűjtéséből A csitári hegyek alatt című népdalt. Vámosorosziban a református templomot csodálhattuk meg, mely a XV. század végén épült. A szellemi táplálék mellett a testi táplálékról is gondoskodtunk, ezért Fülesd felé vettük az irányt, ahol szatmári specialitással, kötött tésztalevessel és szatmári tepsis hússal és szíves vendéglátással várt bennünket a Moni Vendéglő. 

– A finom ebéd után a „virágok templomához”, a sonkádi református templomhoz, a Felső-Tisza-vidék büszkeségéhez vezetett az utunk. Az épített örökség kincseinek megcsodálása után Szabó Lőrinc emlékhelyét kerestük fel Tiszabecsen. A település a költő életében fontos szerepet játszott. 1908 és 1918 között minden nyarát itt töltötte atyai nagybátyja, G. Szabó Mihály református lelkész házában, élményeit a Tücsökzene című verses önéletrajzában örökítette meg. A főutcán, a hajdani iskola helyén álló református imaház oldalán elhelyezett tábla emlékeztet a költőre, ahol a tagtársak verseiből olvastak fel, majd koszorúval tisztelegtünk emléke előtt. Elsétáltunk a Rákóczi szabadságharc első győzelmére emelt emlékoszlophoz, ahol koszorúval tisztelegtünk őseink hőstettei előtt. 1703-ban a tiszabecsi Bajnok-dűlőn vívta ki Ocskay László brigadéros, majd itt kelt át seregével a Tiszán – ennek irodalmi feldolgozása Jókai Mór nevéhez fűződik, aki a Szeretve mind a vérpadig című művében dolgozta fel a tiszabecsi átkelés és a kurucok győzelmével végződött ütközet eseményeit. Az irodalmi nagyságainkra emlékezés sorát névadónk szülőfalujában, Tiszacsécsén folytattuk, ahol felkerestük Móricz Zsigmond emlékházát, megnéztük az emlékkiállítást, valamint megkoszorúztuk a Varga Imre alkotta Móricz-szobrot. 

– Természetesen ellátogattunk az egyesületünk által 2006. július 7-én, a Kossuth utca 93. szám alatt avatott emlékkapuhoz is, mely Móricz Zsigmond szülőházának helyén áll. Itt felelevenítettük a kapu avatásának emlékezetes pillanatait, majd koszorúzással tisztelegtünk neves írónk emléke előtt. Időutazásunk utolsó állomása a régió egyik gyöngyszeme, a romantikus hangulatú Nagyar volt, ahol a gyönyörűen felújított klasszicista stílusú Luby-kastély interaktív kiállításait, a rózsaligetet és a pálmaházat néztük meg. Az idegenvezetőnk dr. Borbély Balázs tagtársunk, e térség kiváló ismerője volt, aki Szatmárhoz kapcsolódó tárcáinak, írásainak felolvasásával, sztorikkal is színesítette tartalmas mondanivalóját. Fizikailag kissé fáradtan, de szellemiekben, élményekben gazdagon tértünk vissza Nyíregyházára. E maradandó alkalmak, élmények győznek meg bennünket időről-időre a közösség lélekemelő, megtartó erejéről.