Durva! - Ezért köpte le a nyíregyházi lányt a Sóstói-erdőben

Vannak a kutyások, és vannak a macskások – szokták mondani, kettéválasztva az embereket. Én tovább csoportosítanék: vannak a kutyások, és vannak a családok. Vannak a kutyások, és vannak a túrázók. Vannak a kutyások, és vannak a futók. Vannak a „kutyások”, és vannak a kutyások. Vannak a kutyások, és vannak a vadon élő állatok. 

Póráz nélkül nem 

Megmagyarázom, miért állítottam fel ezeket a kategóriákat: sok vitát olvastam, voltam fültanúja a póráz nélkül kutyát sétáltatók és az általam felállított csoportok között. Az első csoport az, amikor a család gyerekekkel sétál az erdőben, amikor feléjük tart egy szabadon kószáló eb. A gyerek nagy ujjongással fut a kutya felé, amit az támadásnak vesz, és természetesen visszatámad. 
A második csoport, amikor a gyanútlan túrázó szembe találja magát egy póráz nélküli kutyával, a sétálóbot, ami a kezében van, a kutya agyában támadást jelez, és természetesen válaszol. 

A harmadik kategória a futók. Amint elsprintelnek a kutya mellett, az úgy véli, előle menekülnek, és üldözőbe veszi. 
A negyedik általam felállított kategória a „kutyások” és kutyások. A szabályosan, pórázon futtatott kutyát vetélytársként kezeli a póráz nélküli, és nekiesik. Hogy ki húzza a rövidebbet, az a jószágok méretétől is függ, de az is lehet, hogy a szabályosan eljáró gazdi kerül ki vesztesen, mert védelmére kel kedvencének. 

Végül, de nem utolsósorban a kutyások és a békésen bóklászó vadon élő állatok. A kutyák prédaként tekintenek rájuk, és legjobb esetben csak szétkergetik őket. 

Mindezt azért kívántam megosztani az újság olvasóival, mert miután megjegyzést tettem erre vonatkozóan a közösségi médiában, igencsak durva válaszokat kaptam: „Maga egy szívtelen nőszemély, magát kellene pórázon sétáltatni.” 

Úgy tudom, a Sóstói-erdőben még nem történt kutyatámadás! Ez nagyon enyhe kifejezés volt ahhoz képest, amit az erdőben rendszeresen futó lányom kapott. A következő párbeszéd zajlott le a kutyás és lányom között: 

– Fogd meg, légyszi a kutyád! – kérte a lányom. 
– Ha félsz, minek jössz ide? – érkezett a pökhendi válasz. 
– Azt hiszem, én betartom a szabályokat, de te nem, mivel az erdőben csak pórázzal lehet kutyát sétáltatni – tette hozzá halkan a lányom. 
– Szétb… a fejedet, a k... anyád! – durvult be az illető, majd miközben elhaladtak egymás mellett, le is köpte. 

Sok a szabályszegő 

A Sóstói-erdőben még valóban nem hallottunk kutyatámadásról, de miért kell a baj bekövetkeztét tétlenül megvárni? Nem érezné bűnösnek magát az, aki nem tartatja be a szabályt? Nem tudom, van-e az illetékeseknek tudomásuk róla, de szemet hunynak. Az egyik városi vezető közösségi oldalán már szóvá is tette, de ennyi. A másik rendszeresen sétál az erdőben, igaz, sétálóbottal (lehet, hogy úgy gondolja, baj esetén ezzel megvédhetné magát), nem hiszem, hogy ő nem találkozik ilyen szabályszegőkkel. 

Sajnos sokszor úgy tűnik, annyira nagy a kutyakultusz városunkban, hogy többet ér a kutyák szabadsága, mint az emberek biztonsága. 
Idéznék egy kutyakiképző nyilatkozatából azok számára, akik úgy vélik, hogy kontroll alatt tudják tartani kedvencüket: „A kutyák ösztöneik beindulásával veszélyes támadóvá válhatnak. Az állati ösztönt semmilyen tanult módszer nem írja fe­lül. Bármennyire szófogadó, kontrollálható, bizonyos ingerkörnyezetben (pl. erdőben) előtörhet a vadászösztön.” 

Szigorúan ellenőrizni kell 

Rendelet írja elő, hogy közterületen, természetvédelmi területeken tilos póráz és szájkosár nélkül szabadon engedni a kutyát. Jó lenne, ha az illetékes hatóság nem bízna meg ennyire a kutyás emberekben, és szigorúbban ellenőrizné a szabályok betartását. Más területeken (pl. közlekedés) nem bízzák az emberek józan ítélőképességére, hogy betartják a szabályokat, vagy nem. Mellesleg a város jóvoltából több kutyafuttató készült. Ha nem akarja oda vinni a kutyusát a gazdi, tegyen a pórázt a kutyájára, fogja meg és fussanak együtt!

Domokosné Nagy Katalin