Amikor a védőszentek közbeszólnak...

Az afrikai sertéspestis igencsak gondoskodott arról, hogy aggódjunk a természet egyensúlyáért, hiszen az vírusfertőzés következtében nagyon sok állat elpusztult. Nimród követői attól féltek, hogy a Magyarországon egyik legkedveltebb nagyvad vadászata csak emlék marad. A természet megpróbálta helyreállítani önmagát, s ennek köszönhetően szigorú előírások figyelembevételével diagnosztikai céllal lehet vadászni a vaddisznóra.

A Fényeslitkén élő Vári István egy legutóbbi vadászkalandját mesélte el szerkesztőségünknek: – A 2022-23-as szezonban hat vaddisznót sikerült terítékre hoznom, így az elejtett disznóim száma 297-re emelkedett. A legutolsót, ami egyben az idei esztendő első vaddisznója is volt, január 28-án este tudtam terítékre hozni – kezdte a történetet Vári István.

– Délután fél háromkor indultam el Papp Ervin és Karaffa Péter barátaimmal Beregdarócra, a Beregszászi-erdő közelében vadkárelhárítás volt a célunk. Ervin az ukrán határ melletti vetéseknél állt meg, én pedig Péterrel felültem a „Büdös” lesre. Az északi szél egyre erősödött. Ervinnek tökéletes volt a szélmozgás, de nekem nem kedvezett. Mondtam is kísérőmnek, ide nem sok minden fog kijönni, de legalább kiszellőztetjük az agyunkat azon a bujdokoló holdvilágos estén.

– Az erdei nyiladékra ritkán néztünk, mert nem csak elég a rossz szélirány, ráadásul megérkezésünkkor hat favágó a mi nyiladékunkon jött ki az erdőből, a lestől 300 méterre ritkítják ugyanis az erdőt néhány napja. Bosszankodtam magamban, hogy inkább maradtam volna Ervin mellett a vetéseknél én is. Legutóbb a vetésnél voltam, és már láttam a szarvasokat, amikor a fináncok beszélgetve, lámpázva előbújtak a nyiladékból. Mondanom sem kell, el is zavartak minden vadat. A lesen ülve úgy éreztem, minden ellenem szegődött, csak fagyoskodni fogunk, mert reménykedni nem érdemes. 

– Többnyire visszafelé bámészkodtunk a vetések és a szántások irányába. Észre is vettem egy kis konda disznót az út melletti vetésnél. Hívtam is Ervint telefonon, hogy mellette vannak a disznók, de nem látta az állatokat egy kökénybokortól. Megpróbált közelebb cserkelni, de 
a disznók szagot kaphattak és elfutottak. Ismét telefonáltam, hogy hamarosan indulunk haza, kár erőltetni a vadászatot.

– Csakhogy ember tervez, Isten végez. A vadászok védőszentjei, ha úgy akarják, mindent megfordíthatnak egy pillanat alatt. Péter véletlenül benézett a nyiladékba, és izgatottan mondta, hogy meglátott valamit, s mintha már többen is lennének. Gyorsan felkaptam a puskát, de a hold most tényleg elbújt, nem láttam végig a nyiladékon. Elveszem Petitől a keresőt, és valóban, mintha disznók lennének előttünk. 

– Zöld fénnyel bekapcsoltam a fegyveremen a világítópontos távcsövet a leghalványabb fokozatban, de sehol semmi. Közben Peti halkan suttogta, hogy a nyiladékon felénk jönnek az állatok. Végre én is észrevettem halványan két disznó alakját. Úgy jöttek, hogy néha benéztek hol jobbra, hol balra az erdőbe. Azért fohászkodtam, nehogy szagot fogjanak. A serte vadak már jóval közelebb bóklásztak, de még mindig nem tudtam lőni. Ki kellett várnom az adódó legjobb lehetőséget. Közben Péter súgta, hogy a fák közül jobbról egy disznó a szóró mögött ki fog lépni az előttünk lévő területre. 

– Akkor már én is megláttam, amint kidugta az orrát és belépett a nyiladékba. Megállt kissé keresztbe, és felénk figyelt. Tovább már nem várhattam, mert bármelyik pillanatban elugorhatottt volna, ha kiszimatol bennünket. A célkereszt a helyén, elsütöttem a fegyverem. A lövés után a disznó ott helyben eldőlve rúgkapált, majd felállt és belépett balra az erdőbe.

– Vártunk jó húsz percet, mire Ervin is megérkezett, és együtt mentünk a rálövés helyére, ahol látszott a nagy területen felrugdosott avar. Vérnyomot viszont nem láttunk, ami lehet, hogy jót is jelent. Egy félig keresztbe álló nagy disznót nem visz át a lövedék és nem vérzik. Gerinctüske lövésnél pedig gyakran találunk néhány csepp vért. Nincs mese, elindultunk az elugrás irányába és követtük a nyomot. Lámpáink erősen világítottak. Én mentem elöl töltött fegyverrel a kezemben. Ervin és Péter lemaradva követtek. Harminc-negyven méter megtétele után megláttam a fák között fekvő vadam. 

– Lövésre kész fegyverrel lassan megközelítettem, de lőnöm már nem kellett, mert szeretett nagyvadam lelke már az örök vadászmezőkön járt. Ervin elkészítette a töreteket, amik hamarosan a helyükre kerültek. Csendesen, meghatódva adtuk meg az elejtett vadamnak a végtisztességet. A tisztelet és a megbecsülés kijár a vadnak, ez így van rendjén. Aztán következhetett a vadászat nehezebb része, hiszen hármasban is igen nehéz volt ennek a 100 kilogramm körüli vaddisznó kocának a kihúzása az autóig, mert a járművel nem lehetett behajtani a nagy sár miatt.