„Varázsszavakkal” egy közös nyelvben

– Tegyük fel, hogy péntek este egy fárasztó hét után hazaérkezik a munkából a férj. Amikor belép a lakásba, felesége rögtön a fejéhez vágja, hogy lehet ilyen érzéketlen, hogy elfelejtette a házassági évfordulójukat. A férfi hirtelen észbe kap, miközben felesége dühödten szemére hányja, hogy 15 év házasság után sem képes megjegyezni a dátumot, de nem csodálkozik rajta, férje mindig is a munka mögé sorolta a családot. A férfi belátja, hogy nejének igaza van, de nem érti, hogy a viszálykodás helyett, miért nem mennek el inkább vacsorázni valahová –hangzott a példa, amit szívesen vesznek elő a pszichológusok, hiszen valósághűen szemlélteti, hogy az emberi konfliktusok egy része azért keletkezik, mert rosszul kommunikáljuk gondolatainkat, érzéseinket. /Ahogyan Marshall Rosenberg, amerikai pszichológus mondja: „ a szavaink lehetnek ablakok, melyek kinyitnak egymás felé, vagy falak, melyekkel elhatárolódunk egymástól.”/

Asszertív válaszok

Létünk elképzelhetetlen társas kapcsolatok nélkül, amelyben nem lehet nem kommunikálni.  Kapcsolataink minőségét az határozza meg, hogyan fejezzük ki önmagunkat, képesek vagyunk-e megérteni a másik személyt.

A konfliktusok békés megoldása az asszertív kommunikációban rejlik, amit „önérvényesítés művészetének” is neveznek, ugyanis az asszertív kommunikációban az egyén saját érdekeit képviseli, nem menekül el a problémák elől, hanem őszintén, magabiztosan közli álláspontját, miközben a másikkal szemben is tapintatos marad. Úgy éri el céljait,  hogy közben empátiát mutat a másik iránt, egyetlen célja: a konfliktus feloldása. Mindezt figyelembe véve, valóban „művésznek” érezheti magát, aki ügyesen zsonglőrködik a szavakkal, azonban asszertívan beszélgetni az igazán rázós helyzetekben nem is olyan egyszerű!

Win-win játszma

Arra a kérdésünkre, miért nem tudunk konfliktushelyzetekben eredményre vezetően kommunikálni, Tullner Gabriella szakpszichológus azt válaszolta, mert túlságosan elragadnak az érzéseink, ami indulatossá tesz minket, s kizárólag magunkra korlátozódik a figyelmünk, előtör belőlünk a „versengő énünk”, mindenáron győzni akarunk a vitában. Mindez nem hangzik túl jól, hiszen konfliktushelyzetekkel az élet számos területén szembesülünk nap mint nap, talán emiatt is ösztönzik annyira az asszertív kommunikáció elsajátítását az üzleti szférától kezdve a munkahelyi kapcsolatokon át, egészen a párkapcsolatokig.  Mindenütt ahol a versengés és a csaták helyett, kompromisszumokra lenne szükség.

Az asszertív közlésmód nagyon sok házasságot is megmenthetne,  kíváncsiak voltunk arra, hogy a párkapcsolati kommunikációban hogyan csapódik le.  
A szakpszichológus elmondta, az egészséges párkapcsolatban a viták többségéből mindkét fél győztesen kerül ki, amolyan win-win érzéssel, olyan alternatívákat találva a problémáikra, amelyek mindkettőjüknek megfelelnek. Megjegyezte, sokszor nem a problémák súlya vagy felszínre kerülése gerjeszt hatalmas konfliktust, hanem hogy a felek nem érzékelik, a másik mikor „vevő” rá.

– Mondok egy újabb példát: a nő vágyik arra, hogy férje elvigye nyaralni. Azt mondja: „ Ránk férne egy kis pihenés, menjünk el valahová nyaralni, olyan boldog lennék...” vagy közli a párjával: „ Te sosem viszel el sehová, évek óta nem voltunk nyaralni, persze te ilyen vagy... sajnálod rá a pénzt!” A két közlés teljesen más kommunikációs stílust üt meg. (Tegyük fel, hogy mindkettő hátterében ugyanaz az a szándék húzódik meg: a nő elfáradt, ki akar kapcsolódni.) Az első példában konstruktív módon jelenik meg az úgynevezett „én-üzenet”, az utóbbinál konfliktust generál, hacsak nem a férj higgadt marad, kiszáll a vitából és egy indulatoktól mentes alkalommal újra előveszi azt – hangzott el a beszédes példa arról, mekkora szakadék húzódik meg a két kommunikációs stílus között. Tullner Gabriellától megkérdeztük azt is, ma már tréningeket is szerveznek, ahol meg lehet tanulni az asszertív technikát, mégis gyerekcipőben jár nálunk. Azt válaszolta: alapos önismeret nélkül nem megy az önérvényesítés. Hozzátette, számtalan oka lehet egy kapcsolat működésképtelenségének, de nagyon sokszor menthető lenne a dolog, ha a párok közös nyelven beszélnének egymással.

– Az asszertív módon kommunikáló párok, jól érzik magukat a bőrükben, mivel gátak nélkül elérik, amit akarnak, s a legnehezebb helyzetekben is magabiztosan viselkednek. Ezáltal válik hitelessé a kisugárzásuk – zárta a gondolatsort a szakember.

Iránytű az asszertivitáshoz

Az asszertivitás más szavakkal azt jelenti, hogy nehéz érzelmi szituációban is képesek vagyunk érvényesíteni igényeinket, miközben a másik fél szükségleteit is tiszteletben tartjuk. Ha sikerül asszertív módon viselkednünk, akkor a hangsúly nem a saját (agresszivitás), és nem a másik fél (passzivitás) szempontjain van, hanem egyidejűleg mindkét fél érdekein. Érthetően kifejezem, hogy mit érzek, anélkül, hogy bírálatot fogalmaznék meg. Világosan elmondom, mit szeretnék, úgy fogalmazom meg a kérésemet, hogy az ne hasson követelésnek. 

KO