Nyíregyháza

2023.03.24. 07:00

Vonzotta a vendégeket a finom étel és a tánc

Egy fejezet a Krúdy Vigadó életéből: a nagy népszerűség rövid életűre sikeredett.

Radó Gyula és Bader Elza kastélya Sóstóhegyen

Fotó: a szerző

Erdei Radó Gyula Nyírábrányban született 1880-ban, felesége, Bader Erzsébet Mária (Elza) sóstóhegyi földbirtokos volt. Szép kastélyuk és szőlőbirtokuk Sóstóhegyen a Sártelep részen volt. Bár az épület még áll a Csillagfény utcában, de sürgős felújításra szorulna, hogy megmeneküljön a pusztulástól.

Versenytárgyalás a szállóra 

Radó Gyula neve fogalom volt a régi Nyíregyházán, kiváltképp Sóstón. Szorgalmas, törekvő, dolgos embernek ismerték. 
Az első világháború és a román megszállás következtében 1919-ben a Pazár István tervei alapján még 1911-ben felépült sóstói szálloda és étterem jövője bizonytalanná vált. A város mentőövet dobott: a bérbe adáshoz versenytárgyalást írtak ki. Az ajánlatok közül Radóé volt a legkecsegtetőbb, hiszen „szakember, és anyagi garanciát is nyújt. Az ellenőrzést a város úgy fogja gyakorolni, hogy Radó mellé egy könyvelőnőt és bizalmi férfit állít, akik együttesen végzik majd az ellenőrzés munkáját.” 

Hosszas tárgyalássorozat után 1920. februárban hirdettek eredményt: 14 ezer koronáért hat helyett három évre neki adták bérbe az épületet. A három év lejára után, 1923 február elején immár hat évre, évenként 100 mázsa búzáért vette bérbe, úgy, hogy a harmadik év után a város egy évre felmondhatta a bérletet. 

1924-ben „Egy vendéglős, aki haragszik, ha költekezni akarnak nála” címmel hatásvadász cikk jelent meg róla a Nyírvidékben egy későn érkezett, sértődött társaság tollából, amire a sajtó útján reflektált, egyben megcsillantotta sziporkázó humorát is: „Walter Géza, írónevén ugrifüles Bonta, Kínrímeit jómagamról koszorúba fonta. Válaszolom éppen ezért a »Nyírvidék« Bontájának: Söpörje el a szemetjét saját maga portájának. Verselése nekem úgyis cini-cene, macskazene; S én is azt mondom, amit ő: Törődjön vele a fene.”

Ízes falatok és talpalávaló 

1926 májusában már arról számolt be a helyi napilap, hogy száz fővárosi tisztviselő jött nyaralni a Sóstóra, és ez elsősorban Radó Gyula nívós vendéglőjének szólt. 

Ekkortájt már népszerű volt a hurka-kolbász és a disznó­toros est Sóstón, kiegészülve a túrós csuszával, mindenkinek megfizethető áron. A talp­alávalót pedig Müller József közkedvelt cigányprímás zenekara szolgáltatta. 

A fürdőszezon kezdetével pedig „Sóstón, ahol az utóbbi időben a világfürdőkben divatossá vált vacsora utáni tánc honosodott meg. Családok kimennek megvacsorázni, s utána táncra perdülnek a teraszon, rossz idő esetén a szalonban. Kell ennél nagyszerűbb szórakozás? Ugye nem! Gyerünk hát minél gyakrabban a Sóstóra” – reklámozta a Nyírvidék. 

A zenekarhoz 1927-től egy remek dalköltő csatlakozott: Müller István, a kitűnő prímás öccse, aki több mély érzésű műdal ihletett szerzője volt. 
A 2 pengő 50 filléres finom halpaprikás és az utolérhetetlenül ízletes túrós csusza „névjegyévé” vált: „Felmehetek Radó Gyula híres teraszára, hallgathatom Müller József ihletett muzsikáját, Müller István dalszerző nótáit, (amelyekben a magyar lélek bús panasza szól), láthatom Kállayt, a főpincért, aki az Erdélyi borozóban Molnár Ferenccel társalgott hajnalonként, mint piccoló, majd mint kiforrott, beérkezett főúr, az Astoriában, Royalban, Lipótvárosi Kaszinóban szolgált és még sok földöntúli gyönyörűség élvezője lehetek a Sóstói vendéglő romantikus teraszán. […] Este 8 órakor már mintegy 80-an ültek a teraszon templomi csendben. Miért hallgattak olyan áhítattal az emberek? Azt tették, amire a 2 pengő 50 filléres jegy csodálatos bőkezűséggel feljogosította őket; harcsa, ponty és kecsegéből főtt paprikást fogyasztottak olyan mély csendben, amilyent csak a templomokban tapasztalhatunk” – számolt be egy elégedett vendég.

Csődbe ment a vállalkozás 

1929 februárjában a nyomor­enyhítés keretében 20 kilo- gramm kenyeret ajánlott fel a rászorulóknak. Ez már azonban a hattyúdal volt. 
A nagy gazdasági világválság összeroppantotta a vállalkozást, sokak bánatára. A Nyírvidék 1930. május 13-án közölte: „Megszűnt iparok: […] Radó Gyula vendéglő és szálloda”, majd pedig az 1931. március 7-i értesítés: „A Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület végrehajtatónak Radó Gyula és neje Bader Elza végrehajtást szenvedő ellen indított végrehajtási ügyében a telekkönyvi hatóság a végrehajtató kérelme következtében […] elrendeli a végrehajtási árverést […] a nyírpazonyi 482. számú telekkönyvi betétben […] a Nagyerdő dűlőben fekvő 2 hold 63 négyszögöl területű szántóra 2000 pengő kikiáltási árban.”

Leletek a birtokon 

Tudósítás 1936-ból: „Ősember leletére bukkantak a Sóstón. […] A Sóstóhegyen van egy érdekes földdarab, Sártelep a neve, valamikor betyárok rejtekhelye volt. Itt egy dombos részen, Radó Gyula birtokán a munkások ásója edénytöredékeket, csontokat vetett felszínre. A leletre figyelmes lett Ladvenszky Magda tanítónő, aki analfabéta oktatásul van ott megbízva és a fontos archeológiai leleteket behozta a nyíregyházi Jósa Múzeumba.” 
Mindenki Gyula bácsija 1944. május 17-én, életének 65. évében a halotti szentségek felvétele után hunyt el Sóstóhegyen agyvérzésben. Török Dezső római katolikus plébános temette nagy papi segédlettel. Az Északi temető I. parcella, 1. sor, 126-127. sírjában nyugszik. Özvegyét, Bader Elzát deportálták a holokauszt idején, nem élte túl a haláltábort. 

Remélhetőleg nemcsak az egykor szebb napokat megélt Krúdy Vigadó fog hamarosan feltámadni, hanem az elfeledett Radó Gyula is kap egy emléktáblát Sóstón, amelyért olyan sokat tett… 

Komiszár Dénes 
helytörténész 
 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában