2023.03.24. 07:00
Vonzotta a vendégeket a finom étel és a tánc
Egy fejezet a Krúdy Vigadó életéből: a nagy népszerűség rövid életűre sikeredett.
Radó Gyula és Bader Elza kastélya Sóstóhegyen
Fotó: a szerző
Erdei Radó Gyula Nyírábrányban született 1880-ban, felesége, Bader Erzsébet Mária (Elza) sóstóhegyi földbirtokos volt. Szép kastélyuk és szőlőbirtokuk Sóstóhegyen a Sártelep részen volt. Bár az épület még áll a Csillagfény utcában, de sürgős felújításra szorulna, hogy megmeneküljön a pusztulástól.
Versenytárgyalás a szállóra
Radó Gyula neve fogalom volt a régi Nyíregyházán, kiváltképp Sóstón. Szorgalmas, törekvő, dolgos embernek ismerték.
Az első világháború és a román megszállás következtében 1919-ben a Pazár István tervei alapján még 1911-ben felépült sóstói szálloda és étterem jövője bizonytalanná vált. A város mentőövet dobott: a bérbe adáshoz versenytárgyalást írtak ki. Az ajánlatok közül Radóé volt a legkecsegtetőbb, hiszen „szakember, és anyagi garanciát is nyújt. Az ellenőrzést a város úgy fogja gyakorolni, hogy Radó mellé egy könyvelőnőt és bizalmi férfit állít, akik együttesen végzik majd az ellenőrzés munkáját.”
Hosszas tárgyalássorozat után 1920. februárban hirdettek eredményt: 14 ezer koronáért hat helyett három évre neki adták bérbe az épületet. A három év lejára után, 1923 február elején immár hat évre, évenként 100 mázsa búzáért vette bérbe, úgy, hogy a harmadik év után a város egy évre felmondhatta a bérletet.
1924-ben „Egy vendéglős, aki haragszik, ha költekezni akarnak nála” címmel hatásvadász cikk jelent meg róla a Nyírvidékben egy későn érkezett, sértődött társaság tollából, amire a sajtó útján reflektált, egyben megcsillantotta sziporkázó humorát is: „Walter Géza, írónevén ugrifüles Bonta, Kínrímeit jómagamról koszorúba fonta. Válaszolom éppen ezért a »Nyírvidék« Bontájának: Söpörje el a szemetjét saját maga portájának. Verselése nekem úgyis cini-cene, macskazene; S én is azt mondom, amit ő: Törődjön vele a fene.”
Ízes falatok és talpalávaló
1926 májusában már arról számolt be a helyi napilap, hogy száz fővárosi tisztviselő jött nyaralni a Sóstóra, és ez elsősorban Radó Gyula nívós vendéglőjének szólt.
Ekkortájt már népszerű volt a hurka-kolbász és a disznótoros est Sóstón, kiegészülve a túrós csuszával, mindenkinek megfizethető áron. A talpalávalót pedig Müller József közkedvelt cigányprímás zenekara szolgáltatta.
A fürdőszezon kezdetével pedig „Sóstón, ahol az utóbbi időben a világfürdőkben divatossá vált vacsora utáni tánc honosodott meg. Családok kimennek megvacsorázni, s utána táncra perdülnek a teraszon, rossz idő esetén a szalonban. Kell ennél nagyszerűbb szórakozás? Ugye nem! Gyerünk hát minél gyakrabban a Sóstóra” – reklámozta a Nyírvidék.
A zenekarhoz 1927-től egy remek dalköltő csatlakozott: Müller István, a kitűnő prímás öccse, aki több mély érzésű műdal ihletett szerzője volt.
A 2 pengő 50 filléres finom halpaprikás és az utolérhetetlenül ízletes túrós csusza „névjegyévé” vált: „Felmehetek Radó Gyula híres teraszára, hallgathatom Müller József ihletett muzsikáját, Müller István dalszerző nótáit, (amelyekben a magyar lélek bús panasza szól), láthatom Kállayt, a főpincért, aki az Erdélyi borozóban Molnár Ferenccel társalgott hajnalonként, mint piccoló, majd mint kiforrott, beérkezett főúr, az Astoriában, Royalban, Lipótvárosi Kaszinóban szolgált és még sok földöntúli gyönyörűség élvezője lehetek a Sóstói vendéglő romantikus teraszán. […] Este 8 órakor már mintegy 80-an ültek a teraszon templomi csendben. Miért hallgattak olyan áhítattal az emberek? Azt tették, amire a 2 pengő 50 filléres jegy csodálatos bőkezűséggel feljogosította őket; harcsa, ponty és kecsegéből főtt paprikást fogyasztottak olyan mély csendben, amilyent csak a templomokban tapasztalhatunk” – számolt be egy elégedett vendég.
Csődbe ment a vállalkozás
1929 februárjában a nyomorenyhítés keretében 20 kilo- gramm kenyeret ajánlott fel a rászorulóknak. Ez már azonban a hattyúdal volt.
A nagy gazdasági világválság összeroppantotta a vállalkozást, sokak bánatára. A Nyírvidék 1930. május 13-án közölte: „Megszűnt iparok: […] Radó Gyula vendéglő és szálloda”, majd pedig az 1931. március 7-i értesítés: „A Nyíregyházi Takarékpénztár Egyesület végrehajtatónak Radó Gyula és neje Bader Elza végrehajtást szenvedő ellen indított végrehajtási ügyében a telekkönyvi hatóság a végrehajtató kérelme következtében […] elrendeli a végrehajtási árverést […] a nyírpazonyi 482. számú telekkönyvi betétben […] a Nagyerdő dűlőben fekvő 2 hold 63 négyszögöl területű szántóra 2000 pengő kikiáltási árban.”
Leletek a birtokon
Tudósítás 1936-ból: „Ősember leletére bukkantak a Sóstón. […] A Sóstóhegyen van egy érdekes földdarab, Sártelep a neve, valamikor betyárok rejtekhelye volt. Itt egy dombos részen, Radó Gyula birtokán a munkások ásója edénytöredékeket, csontokat vetett felszínre. A leletre figyelmes lett Ladvenszky Magda tanítónő, aki analfabéta oktatásul van ott megbízva és a fontos archeológiai leleteket behozta a nyíregyházi Jósa Múzeumba.”
Mindenki Gyula bácsija 1944. május 17-én, életének 65. évében a halotti szentségek felvétele után hunyt el Sóstóhegyen agyvérzésben. Török Dezső római katolikus plébános temette nagy papi segédlettel. Az Északi temető I. parcella, 1. sor, 126-127. sírjában nyugszik. Özvegyét, Bader Elzát deportálták a holokauszt idején, nem élte túl a haláltábort.
Remélhetőleg nemcsak az egykor szebb napokat megélt Krúdy Vigadó fog hamarosan feltámadni, hanem az elfeledett Radó Gyula is kap egy emléktáblát Sóstón, amelyért olyan sokat tett…
Komiszár Dénes
helytörténész