Akivel szívesen találkoznánk egy sötét sikátorban is

„Gyerekek lelke, sötét az este, este, este, a gyereket leste. Leszállt az éj, minden sötét. Gerald eljön a gyerekekért.” Szinte a bőrünk alá mászik John Cure első regénye, a Hontalan lelkek kegyetlen gyilkosának versikéje... Az akkor még szárnyait bontogató nyírségi szerző mára hazánk élvonalas misztikusthriller- és lélektanihorror-írójává lépett elő. A Kelet-Magyarország és a Szabolcs Online podcast-sorozatának vendége John Cure, akivel írói pályájáról, inspirációkról, könyvekről és tervekről beszélgettünk.

Mindannyiunk életében vannak meghatározó könyvélmények, melyekkel rendszerint gyermekkorunkban találkozunk.

– Nekem alapvetően három könyv befolyásolta az életemet, az egyik egy szamurájos-nindzsás volt, amit édesapámtól kaptam, a másik Walt Disney életéről szólt. A harmadikra, Danielle Steel élettörténetére kicsit később, serdülő koromban találtam rá a szomszédban. Nem vagyok a cél közönsége, soha utána egy betűt nem olvastam az írónőtől, de maga az életrajz nagyon érdekes volt. Ez a három kötet alakította a későbbi terveimet: nagyon szerettem volna rajzfilmtervező lenni, amit fiatal felnőttként meg is valósítottam, szerettem volna író lenni, ami szintén sikerült, és valószínűleg a szamurájos-nindzsás történetek hatására lett az életem része a hadviselés is – árulta el a feszültségkeltés mestere, akitől azt is megtudtuk, miért választotta a John Cure írói nevet, mit érzett, amikor az első könyvét végre a kezében tarthatta, hány mentett állatot tart otthon és miért fontos számára az emberkereskedelem elleni küzdelem. 

KM