Múzeum a tanösvény végállomásánál

Horgász- és vadászrelikviák, valamint természeti értékek várják majd az érdeklődőket abban a múzeumban, amit augusztus 31-én, szombaton avatnak fel a Leveleki-víztározónál. A gyűjtemény szellemi atyjával és megvalósításának fáradhatatlan motorjával, Mikucza Zsolttal, a Leveleki-víztározó halgazdálkodási jogával rendelkező Nyírségi Hal-Vad Kft. tulajdonosával beszélgettünk a múzeum létrehozásának előzményeiről, a gyűjtemény névadójáról, napjaink ikonikus vadászáról, Hidvégi Béláról, valamint podcastvendégünk harminc éve tartó sportvadászat iránti szenvedélyéről és még sok-sok más érdekességről. 

Hogyan született meg a Hidvégi Béla Leveleki Horgász-Vadász Természetvédelmi Múzeum ötlete? 
Nagyon vissza kell mennem a múltban, a gyökerek a gyermekkoromig nyúlnak vissza. A természetvédelem mindig is közel állt hozzám. Sokan emlékezhetnek Nyíregyházán dr. Egri-Kiss Tibor természetbarát mozgalmára, ami engem is rabul ejtett. Gyermekként én is helyeztem ki madáretetőket, hogy védjem a madarakat, segítsem a mindennapi életüket a téli hónapokban. Természetes volt a számomra, hogy legyen védett, biztonságos helyük a madaraknak, és természetes volt az is, hogy felneveltem egy-egy fiókát, esetleg sérült baglyot. Ha nem is voltam tudatos természetvédő, fontosnak éreztem a környezet és a természet megóvását. Sok ember a vadászatot és a természetvédelmet két ellentétes pólusnak gondolja. Hadd idézzem Hidvégi Béla szavait, aki úgy fogalmazott, hogy a természetvédelem első lépcsője, a legfontosabb dolga a vadászat. A vadászat a fenntartható természet érdekében végzett cselekedet, ami később mindenre kihat, és a vadvédelmet is biztosítja. De hadd kanyarodjak vissza a kérdéshez, hogy is jött létre ez a természetvédelmi múzeum. Úgy gondolom, nem kell bemutatni Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyének és talán már Magyarországnak, Európának sem a Leveleki-tó fejlődését, horgászturisztikáját. Elkészült először a tó körül a 6-7 kilométeres tanösvény, amit nagyon sok látogató keres fel. Jönnek kutyával, gyermekekkel csoportok, szerelmespárok gyalogolnak, élvezik a csendet, a nyugalmat. A tanösvényen található 50-60 információs tábla is, amik főleg a tavat és a környezetét, az élővilágát, a növényzetét, a védett és a fokozottan védett madarait, állatait mutatják be. Úgy gondoltuk, hogy a két és fél órás túra végén legyen még egy kis pihenőhely, s megálmodtuk ezt a múzeumot. Jövőre is szeretnénk egy újabb beruházást, aminek köszönhetően egy kilátó épülne meg, ahonnan a nádas madárvilágát figyelhetik meg az érdeklődők. 

Mi minden fogadja majd a látogatókat ebben a múzeumban? Hogyan kell elképzelnünk ezt a gyűjteményt? 
A múzeumi gyűjteménynek három fontos területe van: az egyik a horgászat-halászat múltja és jelene, a másik a vadászat hagyománya, a harmadik pedig a természetvédelem fontossága, jelentősége. Az egyes területek az egyes szinteken találhatóak. A felső szinten a horgászat-halászat múltja, jelene várja az érdeklődőket, és lesznek kültéri bemutatóanyagok is. A fedett előtérben főleg fényképek és információs táblák fogadják a látogatókat. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye tájegységei a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz tartoznak, ezek is helyet kapnak a gyűjteményben a természeti értékeikkel és a madárvilágukkal együtt. A múzeumban bemutatkozik az ezen a területen immár hatvan éve működő helyi vadásztársaság is. Van továbbá egy iroda, ami Hidvégi Béla munkásságáról, múltjáról, illetve a jelenéről szól, illetve egy helyiségben megjelenítjük Hidvégi Béla afrikai vadászatait is. Látható továbbá egy olyan hagyaték is, ami egy fiatalon elhunyt vadász barátunk afrikai trófeáinak a gyűjteménye. Mindezek mellett akváriumon, terráriumon keresztül szeretnénk bemutatni a helyi, illetve a vármegyei faunát, továbbá a Kárpát-medence bizonyos állatait, preparátumait, középen pedig lesz egy sziget a horgászrelikviákból. 

Kiknek készült a múzeum: fiataloknak, időseknek vagy mindenkinek, akit érdekel a természet, a természetvédelem? 
Úgy gondolom, a természetvédelem szerteágazó szemléletet jelent, minden korosztályt átölel. Ha a városban élőkre gondolok, nekik egy fácán, egy őz megtekintése, egy szarvasbika agancsának a megszemlélése, a megfogása, egy magasles látványa hatalmas élményt jelenthet. Nem beszélve a fiatalabb korosztályokról. A mai 10-es, 20-as, 30-as évjáratú generációk teljesen eltávolodtak a természettől, s itt sok érdekes dologgal találkozhatnak. A halászathoz például Radóczi Jánoséktól kaptunk tárgyakat, de említhetném Lévai Ferencnek, Magyarország egyik legnagyobb halászának az adományát is, vagyis az egész országból érkeztek ajándékok, relikviák. Szidnai Laci bácsi, a magyar trófeabírálat atyja az egész horgászgyűjteményét felajánlotta nekünk, úgyhogy tényleg értékes dolgokat sikerült megszereznünk, s biztos vagyok abban, hogy egy vadásznak és egy horgásznak is tudunk érdekességeket, különlegességeket bemutatni. S akkor még meg sem említettem, hogy az 1971-es világkiállításról is kaptunk trófeagyűjteményt, valamint a 2021-es világkiállításról is vannak relikviáink. 

Minden bizonnyal sokan megkérdezik azt, hogy miért pont Hidvégi Béla lett a leveleki múzeum névadója. 
Úgy gondolom, Hidvégi Béla ikonikus alakja a magyar vadásztársadalomnak. Hajlott kora ellenére, 88 évesen is járja a nagyvilágot. Amikor elkezdtem járni a vadászkiállításokra, a FeHoVákra, neves vadászként mindig központi helyen szerepelt. Akkor még nem ismertem, mondtam is magamnak, hogy ez egy öreg milliárdos, nem az én világom. Aztán egyszer úgy hozta a sors, hogy magamban utaztam Kirgizisztánba egy magashegyi vadászatra egy igen kedves barátom, Fenyvesi Norbert vezetésével. Ő már kint várt rám, s akkor derült ki, hogy ott van vele Hidvégi Béla, ugyanis az ő vadászatát is Norbi szervezte meg. Akkor találkoztam vele először, ott kezdődött az ismeretségünk, ami végül az évtizedek során barátsággá vált. Akkor 6-8-10 órás utakat tettünk meg egy nagyon rossz UAZ-zal. Szörnyen kemény út állt előttünk, folyókba szakadtunk, a jég rabságába estünk hosszabb időszakokra. A körülmények ellenére mégis egy csodálatos hét várt ránk. Béla még csak egy 70-80 év körüli „fiatalember” volt, túl egy nagyon súlyos műtéten, de annyit nem engedett meg, hogy a cipőjét feladjuk, nem engedte, hogy kiszolgáljuk. Irigyeltem ezt a fizikai állóképességet, ezt a mentális felkészültséget. Előtte megvolt róla a véleményem, azonban onnantól egy nagyon napi szintű, heti szintű barátság kezdődött. Érkeztek tőle a külföldi meghívások, hogy menjek el vele Las Vegasba, Dallasba a díjátadó ünnepségekre, és sokat járt ide hozzám is. Megismerkedett Kiss B. Zoltánnal, Támba Miklóssal, és egyre többet érkezett vármegyénkbe a barátokhoz, egyre jobban érezte itt magát. Számomra nem volt kérdés, hogy ő legyen a múzeum névadója. 

Hogyan fogadta Hidvégi Béla a megkeresést? 
Béla nagyon-nagyon sok energiát fordít a tanításra, a taníttatásra, a vadvédelemre, s ennek érdekében nagyon sokat beszélget a fiatalokkal, a gyermekekkel. Nagyon örült annak, hogy így is hozzájárulhat a fiatalok neveléséhez, a természetvédelem népszerűsítéséhez. 

Hidvégi Béla számos kitüntetésbirtokosa. 2023-ban ítélték neki a Weatherby-díjat, amit 2024 januárjában Dallasban vehetett át. Arra az ünnepségre ön is meghívást kapott. Milyen érzés volt akkor Dallasban magyar vadásznak lenni? 
Nem szeretem azt mondani, hogy mi, magyarok vagyunk a világ közepe, bár hála istennek, az olimpia megmutatta, hogy 19 éremmel azért ott vagyunk az élmezőnyben. Képzeljünk el egy olyan ünnepséget, ahol több ezren vannak a nagyvilágból, és állva tapsolnak Hidvégi Bélának. Még most is megborzongok. Szólt a magyar zene, majd felcsendült a himnuszunk, Freddie Mercury elénekelte archív felvételről a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt. Kivetítőn láthattuk többek között a Hortobágyot, Magyarország szép tájait. Csodálatos élmény volt, szépen megtervezték, megkomponálták az egész ünnepséget, nagyon jó érzés volt magyarnak lenni. Abban a 30-40 percben, amíg Bélának átadták ezt a díjat, ott csak Magyarországról és csak Béláról szólt minden. 

Az elmondottak alapján valóban felejthetetlen ünnepség lehetett. Egy kicsit ugorjunk azonban vissza a múltba, jóval régebbre. Sokat beszélgettünk már az elmúlt években, de azt még nem mesélte el sohasem, hogyan lett egyáltalán vadász. 
Kertész Zoltán barátom beszélt rá a vadászatra, ő adta nekem ezt az injekciót. Fiatalon elhunyt, s neki is emléket állítottam a múzeumban, a látogatók láthatnak két-három vadászfotót barátságunk hajnaláról. Együtt horgászgattunk, jetskiztünk, ő volt a szerelőm, amikor még versenyeztem. Egyszer elvitt magával vadászni, s a vadászat rabja lettem. 

A családban senki nem vadászott? 
Nem, nem vadászott senki sem, még csak nem is horgásztak a családtagok, egyedül én kötődtem a természethez, egyedül engem érdekelt a természetvédelem. Úgy is fogalmazhatnék, hogy én voltam a fehér holló a családban. Kertész Zolin keresztül ismerkedtem meg a vadászattal, s úgy voltam vele, mint oly sok mindennel: ha valamibe belekezdek, akkor azt végig is csinálom. S ma már tudom, ez nekem örök szerelem marad. Huszonhat évesen kezdtem el vadászni, ennek immár harminc éve. 

Nagyon sok szép trófeával büszkélkedhet, a vadászkalandjait órákon keresztül tudná mesélni. Van-e még egyáltalán olyan nagyon áhított vad, ami szerepel azon a bizonyos bakancslistán? 
A legfontosabb nekem a családom, a családom jelene és jövője. Sokszor elgondolkodom azon, hogy most már csak őket szolgálom, értük élek, néha azonban – két-három évente – beugrik egy-egy újabb vad ötlete, s olyankor azt hazudom magamnak, hogy na jó, ez már régóta rajta volt a bakancslistán. Az idén még három szafarin szeretnék részt venni. Ebben szerepel egy családi nyaralás is: Mauritius szigetén ellógok vagy két napra a családtól, ott szeretnék egy Rusa szarvast, úgynevezett sörényes szarvast elejteni. Aztán tervezek még egy angliai utat is, aminek a keretében egy muntyákszarvast és egy kínai víziőzet szeretnék terítékre hozni. A harmadik szafari, amit szeretnék mindenféleképpen megvalósítani, ha az élet és a Jóisten is úgy gondolja, Brit Columbiában lenne, a célom egy mountain goat, vagyis egy fehér hegyi kecske elejtése lenne. A vadászok a trófeákat, a preparátumokat szeretik a lakásukban kitenni, hogy nap mint nap átélhessék otthon az élményeket, éppen ezért nem is akartam, hogy a saját trófeáim is ott legyenek a leveleki múzeumban. 

Kicsit elkalandoztunk a leveleki múzeumtól. Befejezésül térjünk vissza a Hidvégi Béla Leveleki Horgász-Vadász Természetvédelmi Múzeum átadási ünnepségéhez. Mikor lesz a megnyitója? Mikortól látogathatják a kirándulók, az érdeklődők ezt a gyűjteményt? 
Augusztus 31-én 11 órakor tervezzük az ünnepélyes megnyitót. Természetesen próbáljuk magunkat tartani az időhöz, de már egy nagyon kedves vadász barátom, Kiss B. Zoltán jelezte, hogy aznap érkezik Magyarországra repülővel, és szeretne Hidvégi Bélával kezet fogni az ünnepségünkön, így meglehet, hogy 5-10-20 percet fogunk csalni. Én már 10 órától várom a barátokat, a horgászokat, a vadászokat, az érdeklődőket, a természetkedvelőket, a természetvédőket. A múzeum 12 órakor nyitja ki ajtaját, de addig is lesz sok látványosság. Jeneses József híres késkészítőmester is kipakol, lehet majd vele beszélgetni a damasztacélokról, a kés fejlődéséről. Ott lesz Jéri Tamás barátom, aki Európa- és világbajnok koronglövő. Felállít három-négy gépet, s lehet a koronglövést gyakorolni. A vadászok hozhatják a saját fegyverüket is a koronglövéshez. Eljön Szakács Zoltán koronglövőbajnok is, aki szívesen segít majd a lőfegyver beállításában. Aztán itt lesz továbbá Babály Csaba, aki a vármegyénkből indult, s napjainkban az ország egyik leghíresebb vérebvezetője. A terveim szerint lesz slambuc és sült malac is a vendégek fogadására. 

Bizonyos napokon lesz nyitva a múzeum, vagy be kell előre jelentkezni? Ezzel kapcsolatban milyen elképzelések vannak? 
A modern technikát szeretnénk kihasználni. A terveink szerint az ide érkező vendégek az internet segítségével bejelentkezhetnek, befizetik a belépődíjat. Kapnak egy QR-kódot, s már nyílik is a múzeum ajtaja egy különleges kilincs segítségével. Kívül-belül minden be van kamerázva, így mindent nyomon követhetünk, mindent látunk, vagyis nem kell pénztáros, nem kell teremőr. 
(A teljes beszélgetés meghallgatható a szon.hu portálon.)