Kifogta az aranyhalat, de nem kívánt semmit

Kifogta az aranyhalat, de nem kíván semmit. Hogyan is kívánt volna, eszébe sem jutott, annyira leblokkolt. Mindez még a nyáron a tiszateleki Hajnal-tónál történt. A dombrádi Vajda Gézáné horgászt arra kértük, elevenítse fel portálunknak az élményeit. 

 Kifogta az aranyhalat: megdöbbent a színén

– Pontyra horgásztam éppen etetőkosaras készséggel, a horgon csak egy kis gumikukorica volt. Olyan kapás volt, mint máskor is, amikor ponty veszi fel a csalit. Felkaptam a feederbotom, és bevágtam, egy közepes méretű pontyot éreztem rajta. Amikor a zsákmány közel volt a parthoz, akkor már láttam, hogy nem ponty van a horgon, aztán megdöbbentem a színén, mert ilyen halat még nem láttam. 
– Nagyon-nagyon furcsa volt a színe, ugyanis narancssárga színben tükröződött, ezért arra gondoltam, hogy valami beteg halról van szó. A párom megmerítette, aztán együtt csodálkoztunk a különlegességén. Hívta a tógazdát, Földi Istvánt, aki szintén azt mondta, hogy ilyen csukát még ő sem látott. Nem is hagytuk sokáig a parton, a fotó elkészítése után engedtük is vissza, nehogy valami baja essen – elevenítette fel a nyári élményt Vajda Gézáné. 
– Előttem sem foghatta ki senki, hiszen a tógazdát is meglepte, de azóta sem hallottam arról, hogy valaki kifogta volna. A szakemberek szerint ennél a csukánál túltermelődött a sárga xantofill pigmentanyag, ezért lett az átlagostól ilyen eltérő színű. Vagyis mint utólag megtudtam, nem beteg, hanem xantorisztikus csukát fogtam. 
– Annyira sokkolt a kifogott hal látványa, hogy elfelejtettem még azt a bizonyos három kívánságot is elmondani – folytatta Vajda Gézáné, aki évek óta jár horgászni a párjával a Hajnal-tóra. – Hétköznaponként dolgozunk, a hétvégén, vasárnap van időnk horgászni ezen a nyugodt, csendes tavon. Mind a ketten szeretünk horgászni. Igaz, én csak azután szerettem meg a horgászatot, hogy összekerültünk. 

Kifogta az aranyhalat: magával ragadta az érzés

– Eleinte nem kedveltem ezt a hobbit, mert nem tartottam izgalmas dolognak. Aztán végül elmentem a párommal többször is, és egy alkalommal – amikor nem volt éppen ott a botok mellett – én vágtam be, amikor kapás volt. Az izgalomtól megemelkedett az adrenalinszintem, s akkor megéreztem a horgászat lényegét, amit szavakkal nehéz leírni. Magával ragadott az az érzés, nem tudtam szabadulni tőle, így végül levizsgáztam, és nekem is váltottunk ki engedélyt. 
– A párom néha a Tiszán is horgászott, de engem a folyó sohasem vonzott. Ott teljesen másképpen kell horgászni, mint egy halastóban, nem vagyok a folyóvízi horgászat híve. Nekem ez a nyugodt kis halastó jön be leginkább. 

Az élmények a fontosak

– Amíg nyitva van a halastó, addig szinte minden vasárnap megyünk. A ponty mellett szoktam fogni kárászt, keszeget. Néha elhozunk egy-egy pontyot, de a legtöbb halat visszaengedjük, hiszen mi nem a halért, hanem az élményért megyünk, számunkra kellemes időtöltést és kikapcsolódást, nyugalmat jelent a horgászat. A hely tiszta, a hangulat családias, ezért szeretünk ott lenni. 
– Nyáron a már felnőtt gyermekeink is kijönnek, olyankor főzőcskézünk is kint velük. Kisebb korukban gyakrabban jöttek velünk, sok-sok szép élményt nyújtott nekik is a horgászat – magyarázta Vajda Gézáné, akit a legnagyobb fogásáról is megkérdeztünk. 
– Csukából az a bizonyos ,,aranycsuka” volt a legnagyobb, míg a rekordpontyom olyan 7-8 kilogrammos lehetett, azt is itt fogtam a Hajnal-tavon.