Thermoruha? Pipa. Bakancs? Pipa. Irány a tó!

Thermoruha és bakancs is kell annak  a horgásznak, aki decemberben egész nap a tóparton akar ülni. De haladjunk sorjában. Akár egy találós kérdéssel is indíthatnánk írásunkat. Ki a legoptimistább ember hazánkban? A válasz roppant egyszerű: a horgász. Mindezt jól bizonyítja, hogy december idusán szinte egymást érték a horgászok az apagyi Kenderáztató-horgásztó partján, de várták a halak kapását a horgászok a Leveleki-víztározó partján is. E sorok írója pergetéssel próbálkozott az apagyi tó egyik stégjéről, de néhány beszakadt damilon és egy – a vízben felejtett – szákon kívül semmit sem fogott.

Thermoruha is a védekezést jelenti

A Nyírgyulajról érkezett Bokor Barnabás szintén egy stégen várakozott végtelen nagy türelemmel, de ő már a Leveleki-víztározó kapitális pontyait szerette volna megfogni, s mint bevallotta, már egy kárász és keszeg is örömet jelentett volna a decemberi hidegben.

– Rendszeresen járok ide, a lakóhelyem 20-25 kilométerre van, vagyis nem olyan nagy a távolság – mesélte érdeklődésünkre. – Éves engedélyem van a tóra, amit egyszer megláttam, s beleszerettem a nagyságába. Ha jól emlékszem, nyolc éve horgászom itt. Gyerekkoromban zsebpecával horgászgattam a a haverokkal a nyírgyulaji határban. Biciklire pattantunk, s irány valamelyik kis kanális. Apróbb kárászokat fogtunk, de azoknak is nagyon örültünk. Aztán több éves szünet következett, s úgy 2012 körül újra belelendültem a horgászatba a munkatársak hatására. Elkezdtünk járni többnapos – 4-5 napos – horgásztúrákra. Nem csak Leveleken horgászom, hanem a Mátrába is feljárok, szeretem az ottani víztározókat, például a Recsk közeli Búzásvölgyi-víztározót. Általában a ,,fogd meg és engedd vissza” horgászat híve vagyok, nagyon ritkán viszek haza halat, esetleg amikor a család ünnepi vacsorára készül, és szerepel az ételek között halászlé is – magyarázta Bokor Barnabás, aki felidézte a legnagyobb fogásait is.

Kiszellőzteti  a fejét

– Leveleken a legnagyobb pontyom 17 kilogrammos volt, és sikerült megakasztanom egy 19 kilogrammos amurt is. A hideg nem zavar, jólesik a friss levegőn, a szabadban tartózkodni egy kicsit a hétvégén. Az ember kiszellőzteti a fejét, és hétfőn indulhat újra a meló. Ma 10 órakor érkeztem tóhoz, nem jöttem korán. Úgy tervezem, hogy sötétedésig maradok. Eddig még nem volt egy húzás sem, pedig jöhetne dévér, kárász, ponty, vagyis ami a halászlébe való. Én nem igazán eszem a halat, de testvéremék szoktak készíteni az ünnepekre halászlevet, nekik szeretnék a hallal kedveskedni. Nagyon szeretem ezt a tavat, a legtöbbször itt horgászom. Nincs állandó helyem, itt is, ott is próbálkozom. Egész évben horgászom, amíg a tó be nem fagy. Télen jól felöltözöm, jól jön a thermoruha, a bakancs, s akkor az egész napot ki lehet bírni a tó partján – tette hozzá befejezésül Bokor Barnabás.