Idegen tollakkal ékeskedett, de nagy sikert aratott

Idegen tollakkal ékeskedett, de hatalmas sikert aratott Amerikában. Régóta foglalkozik solymászattal a Kemecsén élő Szentpéteri Levente. A napjainkban már a hungarikumok közé tartozó solymászatról a közelmúltban Amerikában tartott előadást és bemutatót. Jogos olvasóink kérdése: Hogyan is kerül egy magyar solymász Amerikába. Ott vajon nincsenek solymászok?

Idegen tollakkal ékeskedett: nem vihette a saját madarait Amerikába

– Már tavaly ősszel meghívást kaptam a Sarasotai Magyar Fesztivál elnevezésű rendezvényre, azonban pont akkoriban pusztított azon a vidéken a Milton hurrikán, ezért elhalasztották, és az idén tavaszra tették át a rendezvényt – elevenítette fel az előzményeket Szentpéteri Levente. – Hatalmas nagy szerencsém volt akkor, hiszen alig hogy lemondták az amerikai eseményt, még szinte aznap érkezett egy meghívás Kazahsztánba egy versenyre. A szabadságomat már éppen kivettem az amerikai utazás miatt, így aztán nem nyugatra, hanem keletre utaztam, az időpont és az időtartam szinte ugyanaz volt. Mivel a hurrikán miatt a második alkalommal tolták el a fesztivált a szervezők, gondolkodnak azon, hogy átteszik tavaszra. Ez a fesztivál eredetileg a Sarasotában élő magyaroknak szól, ugyanis közel 15 ezer magyar lakik a városban és a környékén, ugyanakkor az amerikaiak is nagyon szeretik a fesztiválokat, most is nagyon sokan részt vettek a programokon.

– Április 29-én érkeztem meg a tampai repülőtérre, ott várt rám Steven Casey amerikai mestersolymász. A madárinfluenza meg minden más betegség miatt Amerikába nagyon nehéz az állatokat beutaztatni, a madarakat főleg. Mivel nagyon rizikós lett volna saját madarakat utaztatni az Egyesült Államokba, felvettem a kapcsolatot az Amerikai Solymász Szövetséggel az interneten keresztül, és ott a Celtic Hawking Club, vagyis a Kelta Solymász Klub elnökét, Steven Casey solymászt ajánlották. Végül ő volt a segítségemre, ő adta kölcsön a madarait a fesztiválra, természetesen ő is végig velem volt. Tulajdonképpen már tavaly ősszel megismerkedtem vele, azóta gyakorlatilag napi szinten nagyon-nagyon jó barátság alakult ki köztünk, és a vendége voltam április 29-től kezdve egészen a fesztivál kezdetéig, mert utána már a fesztivál vendégei voltunk. A fesztivált május első hétvégéjén rendezték meg – folytatta az élménybeszámolót Szentpéteri Levente.

– A fesztiválon összesen öt bemutató várt ránk a két nap alatt, szombaton kettő, vasárnap meg három. Általában 30-35 perces bemutatókat tartottunk, vasárnap volt egy nagyobb, egy átfogóbb előadás, amit már egyedül tartottam, ugyanis akkor a solymászatot mint magyar kulturális örökséget mutattam be, vagyis kifejezetten a magyar hagyományokról, a hungarikumnak számító solymászatról beszéltem. Az előadásaink nagyon-nagyon népszerűek voltak. Sarasotában ez már a 18. fesztivál volt, de solymászok még soha nem vettek részt rajta, nagyon örültek nekünk, nagy sikert arattunk. Rengeteg fotó készült, kicsik és nagyok kezére ültettük a madarakat, ez nagy élményt jelentett mindenkinek. A fesztivál reggel kezdődött meg, gyakorlatilag egész nap foglalkoztattak bennünket, jöttek-mentek az emberek, sokat beszélgettünk velük angolul és magyarul, mivel nagyon érdeklődőek voltak mind az amerikaiak és mind a magyarok.

– Rengeteg program volt, alakítottak ki kisszínpadot és nagyszínpadot, a középpontba a magyar hagyományokat állították. Magyarországról többen is voltunk, például a vármegyénket többször is felkereső íjász, Mónus József is. Korábban találkoztam már vele több alkalommal Magyarországon, így nem volt már számomra ismeretlen.

– Életemben először voltam Amerikában, az első napokat a Chrystal River nevű kis városkában töltöttem. Teljesen idegen volt számomra az egész környezet, de nagyon kedvesek, nagyon aranyosak voltak a vendéglátóim.

Milyen volt az első találkozás az amerikai sólymokkal? Mennyire más az amerikai solymászat, mint a magyar hagyomány? – kérdeztük Szentpéteri Leventétől

–Teljesen más, egészen más vizsgarendszer kapcsolódik hozzá. Ott, ha jól emlékszem, alap-, közép-, meg mesterszinten kell vizsgát tenniük a solymászoknak. Összesen négy madara van Steven Casey solymásznak: van két vörösfarkú ölyve, van egy Harris héjája és egy tarka vércséje, ezeket hozta a fesztiválra.

Az amerikai madarak mennyire hallgattak Leventére? Mennyire tudott velük dolgozni? – faggattuk tovább a Kemecsén élő solymászt.

– A vendéglátóm sajnos betegeskedett, ezért nem tudtam a madarakkal sokat foglalkozni, bizalmatlanok voltak velem szemben. Ezért a bemutató elsősorban arról szólt, hogy az emberek kezére ültettük a ragadozó madarakat. Szerencsére azt nagyon jól megszokták már, nyugodtan megültek az idegenek kezén is, és már ez nagy élményt jelentett a fesztivál résztvevőinek. Repülni nem nagyon akartak, így nem erőltettem a reptetést. Mindezek ellenére nagy sikert arattunk. Rengeteg szóróanyagot kaptam a Magyar Solymász Egyesülettől, a Vadászkamara vármegyei szervezetétől, így azokkal a prospektusokkal is tudtam népszerűsíteni egyrészt a vadászatot, másrészt pedig a magyar solymászatot.

– Jutott idő kirándulásokra is, megnéztük például a Kennedy Űrközpont különleges világát, felkerestük a Amerika egyik legszebb strandját is, aminek hófehér homokja van. Nagyon sok élményben volt részem. A nagyvilágban sok helyen jártam már, de a most látottak teljesen lenyűgöztek, hiába, Amerika az Amerika. A Kennedy Űrközponttal kapcsolatban természetesen elmondtam az ismerőseimnek, hogy Kapu Tibor személyében a második magyar űrhajós is készül a világűrbe Farkas Bertalan után, s mindkettőjükre nagyon büszke az ország.

Az itthon hagyott madarak nem érezték meg a hiányát? – vetettük fel.

– Jó kövérek lettek szerencsére, mert a sógoromra bíztam őket, ő meg jól tartotta a madarakat. Néhány napnak el kellett telnie, mire újra dolgozni tudtam velük. Amikor ugyanis kövérek, amikor jól vannak lakva, nem úgy dolgoznak, mint amikor éhesek. Hiányozhattam nekik, mert amikor hazaértem, nagyon örültek nekem, hatalmas hanggal fogadtak, valamennyien rikoltoztak, üdvözöltek. Egyébként gyakran ha meghallják az autóm hangját, már akkor hatalmas hanggal vannak – tette hozzá befejezésül Szentpéteri Levente.

Szentpéteri Levente madarai:

1. szirti sas
2.  vándorsólyom
3. Harris-ölyv