Zsonglőrök, túlvállalók és óvatos hiteligénylők

Átmeneti pénzhiány enyhítésére, lakás reno­válására, esküvőre, utazásra, műszaki cikkekre rengeteget költünk hitelekből. A szabad felhasználású kölcsönök egyre magasabb plafonösszegig bármire fordíthatók. Egyesek a felhalmozódó hiteleik rendezésére is kölcsönkérnek a banktól, cseppet sem tartva az adósságspiráltól.

– A lakosság körében népszerűvé váltak a gyorskölcsönök is: az alacsonyabb összegű, rövid futam­idős, heti vagy havi törlesztésű hiteleknek extra magasak a kamataik, de ez sem tartja vissza azokat, akiknek néhány órán belül számlájukon kell, hogy legyen az összeg – mondta el Husi Dávid, a Pénzügyi Navigátor Tanácsadó Irodahálózat tanácsadója.

– Néhány évvel ezelőtt, amikor még nem verték az eget a lakásárak, egy kisgyerekkel a karunkban és többévnyi albérlet után végre saját lakásba akartunk költözni. Egy kisebb belvárosiban gondolkodtunk a férjemmel, volt némi megtakarításunk, amihez az egy gyermek után járó állami támogatást is igénybe vettük, ám akárhogy is adtuk össze a forintokat, néhány százezerrel rövidebb volt a lakáshitelhez szükséges önerő.

Megfontolt döntés

– Dönteni kellett: vagy betesszük a szülőktől kapott – és a felújításra szánt – összeget, vagy személyi hitelből pótoljuk a hiányzó részt. A végén teljesen mindegy volt, hová pakoljuk a személyi kölcsönt, minden forintnak meglett végül a helye, s cserébe néhány hónap múlva egy szép, új otthonba költözhettünk – mesélte el M. Anita. A nyíregyházi fiatalasszony nem bánta meg az akkori döntését, a hiteltörlesztés nem jár nagy kiadással, és biztonsággal befér a családi költségvetésükbe. S hogy a jó utat választották, alátámasztja az is, hogy azóta a lakásárak másfélszeresükre nőttek.

– A hasonló esetekkel és döntésekkel nincs semmi baj, amikor egy fontos cél érdekében, átgondoltan kérünk kölcsönt a banktól, valamint a törlesztés fedezete is garantált. Csakhogy a fogyasztási hitelek felét az átlag alatti jövedelműek veszik fel (derül ki a Magyar Nemzeti Bank jelentéséből), ahol megvan a veszélye annak, hogy elakadhat a visszafizetés – mondta el Husi Dávid, a Pénzügyi Navigátor Tanácsadó Irodahálózat tanácsadója.

S hogy az elmúlt három évben miért duplázódott meg a személyi hitelek állománya, a pénzügyi fogyasztóvédelemmel is foglalkozó szakember azt felelte:

– A helyzet az, hogy a háztartások nagy része továbbra sem rendelkezik megtakarítással, gyorsan felhasználható vésztartalékkal, ezért egy váratlan kiadás (egy háztar­tási gép cseréje), betegség vagy bármilyen jövedelemkiesés komoly terhet jelent a családnak, ilyenkor jönnek szóba a fogyasztási hitelek: személyi kölcsön, áruhitelek, folyószámlahitel, hitelkártya, ezekből szokták túlvállalni magukat az emberek – jegyezte meg a szakember.

A hitelfék bevezetése óta elvileg nem lehet eladósodni. A bankok megvizsgálják a hitelfelvevő jövedelmét, a maximálisan vállalható törlesztési terheket, megnézik, nincs-e adóslistán, ám egy családon belül többen is felvehetnek kölcsönt, és egyszerre több hitelt törlesztenek. – Sőt, tudunk olyanról is, amikor hitelből fizetik a törlesztőrészletet, amely egyenes út az adósságcsapdába. Mielőtt bármilyen szerződést könnyelműen aláírnánk, érdemes átgondolni, hogy mekkora törlesztőrészletet bír el biztonsággal a pénztárcánk, figyelni kell a kamatokra, a futamidőre, hiszen óriási változások mennek végbe a munkaerőpiacon, „egyik napról a másikra érhet meglepetés bárkit”, s nincs rosszabb a felhalmozott adósságnál! – tette hozzá a pénzügyi szakember.

Hitelből luxust

Az utóbbi időben valóban bátrabban és sokkal hamarabb nyúlnak a hitelekhez az emberek, a béremelések, a magasabb fizetések miatt úgy érzik, belefér, hogy hitelből nyaraljanak, vásároljanak.

– Az áruhiteleknél a derűre ború akkor jön, amikor kiderül, hogy a nullaszázalékos THM (tejes hiteldíjmutató) mégsem annyi, amennyi, mert elég egy részletfizetéssel megcsúszni, s máris nyögheti az adós a késedelem miatt felkúszott kamatterheket. A legtöbb esetben az áruhitelekhez hitelkártya-szerződés is társul, ami nem szűnik meg a termék árának visszafizetése után, csak miután az ügyfél felbontja a szerződést, visszaadja a kártyát, addig komoly költségei lehetnek a konstrukcióval.

Mire az egyikből kilábal, már a láthatáron van a másik

– A családi bevételünk soha nem volt olyan magas, hogy egy összegben kifizethessek különböző műszaki berendezéseket, így mint sokan mások, én is mindig a részletvásárlás mellett döntöttem. Az 1990-es években így vettem videómagnót, aztán ahogy a gyerekek nőttek, így kaptak számítógépet, laptopot, fényképezőt, mobiltelefont, s ezeket mindig részletre vásároltam. Úgy gazdálkodtam, hogy jusson az új technikai eszközökre, de azért maradjon a mindennapi megélhetésre is. Az egyik hitelfelvételkor hitelkártyával is megajándékoztak. Mivel korábban már voltak ezzel kapcsolatban rossz tapasztalataim, a kártyát soha nem akti­váltam, soha nem használtam, a törlesztőrészleteket pedig mindig pontosan befizettem – mesélte a két ­fiúgyermeket nevelő édesapa, aki nevét nem vállalta, hiszen senki sem szereti az ablakba kipakolni a család adósságait.

– Most éppen amiatt fáj a fejünk, hogy jó lenne a már fiatalnak nem nevezhető autónkat lecserélni. Teljesen új autóban nem gondolkodhatunk, de a néhány éves használt járműnek is magas az ára. Most azon megy a morfondírozás, hogy mit vállaljunk be, mennyi hitelt vegyünk fel, mert a gyermekek még tanulnak, fizetni kell az egyetemet, az albérletüket is. Mostanában az esti programom, hogy böngészem a használt autók listáját, s nézem azt is, hogy az egyes pénzintézetek milyen feltételekkel adnak kölcsönt, valamint mit ajánl a bankkalkulátor.

KO, MML