Interjú dr. Nagy István agrárminiszterrel

2020.12.23. 13:37

A gazdák helytállása tiszteletet érdemel

Jövedelmező, tisztes megélhetéssel a vidéket újra vonzóvá lehet tenni a feltörekvő nemzedék számára.

Nagy István

A mezőgazdaság és az agrárium egésze stratégiai ágazat, hiszen bármilyen rendkívüli helyzet is álljon elő, az embereknek mindennap enniük kell. Erről, a magyar gazdák érdekében hozott intézkedésekről, a védelmükre uniós színtéren vívott csatákról is nyilatkozott lapunknak dr. Nagy István agrárminiszter.

Az ágazat mely területét érintette a leginkább a pandémia?

Valamennyit, hiszen láthattuk, hogyan változtatta meg a járványhelyzet a fogyasztási, étkezési szokásainkat, hogyan tette lehetetlenné a turizmust, miként küzdött a mezőgazdaság munkaerőhiánnyal a szezonális időszakokban, és milyen akadályok gördültek a termékek piaci elhelyezése elé. Számos olyan gátló tényező merült és merül fel, amely a mindennapi életünket döntően befolyásolja. Köszönettel és hálával tartozunk a magyar gazdatársadalomnak, mert itt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is hősiesen helytálltak a legnehezebb körülmények között. Vetettek, amikor vetni kellett, hogy legyen mit aratni. A pandémia tovább nehezíti a küzdelmet a klímaváltozás következményei ellen, legyen az késő tavaszi fagy, egész évben elhúzódó aszály, de idén a belvíz is gondot okozott, ősszel alig maradt idő, lehetőség elvetni az őszi búzát, betakarítani a kukoricát. A gazdák azonban teszik a dolgukat, miközben látjuk, milyen járványhelyzet keseríti meg a mindennapjainkat. A kormányzat minden segítséget megad a helyzetük javítására, biztosítva a piacok működését, az áruk szabad forgalmát, és meghozva azokat az intézkedéseket, amelyek például járulékcsökkentéssel, a hitelezések átütemezésével, kamatmentes kölcsönök nyújtásával, különböző támogatási formákkal, nagyobb volumenű pályázatok kiírásával segítik az ágazat túlélését és fejlődését.

Volt-e egy percig is veszélyben a hazai élelmiszer-ellátás?

A veszélye megvolt, de a gazdák áldozatos munkája elhárította ezt. Emlékezhetünk: március 14-én, azon a szombaton háromszor többet vásároltak az emberek, mint a karácsonyi nagybevásárlás hétvégéjén. Ám másnap az üzletek kinyitottak, a polcok fel voltak töltve, és rövid idő alatt sikerült leküzdeni a pánikvásárlásból eredő nehézségeket. Áru volt elegendő, a normál helyzetre kiépített logisztika volt a szűk keresztmetszet, a munkáskéz volt hirtelen kevés, amely a polcra rakta a termékeket. A hazai feldolgozóipar, az ellátórendszer bizonyított, a pandémia idején is gondoskodott arról, hogy a magyar emberek ne szenvedjenek hiányt. S emögött megint a gazdák állnak, akik mindennap korán kelnek, megetetik az állatokat, elvégzik a munkát a földeken, kertekben.

A járvány élesen megmutatta, hogy az agrárium és az élelmiszeripar milyen stratégiai ágazat. Nagyon sok szolgáltató és ipari cég bezárt vagy távmunkára küldte a dolgozóit, de az agráriumban ez nem lehet alternatíva. Annak működnie kell, mert bármi is történjen, az embereknek mindennap többször is enni, inni kell. Az élelmiszert pedig valakinek elő kell teremteni, ezt a feladatot látja el a hazai gazdatársadalom. Ezért kínáljuk nekik azokat a pályázatokat, amelyekkel a stratégiai célok elérését segítjük. Ha a határokat lezárják, mint egy járványhelyzetben, akkor az áruk mozgása is megakad, de ettől még nem állhat le a gazdaság, ettől még nem szabad, hogy a hazai élelmiszer-ellátás veszélybe kerüljön. Erre tekintettel értékeljük az agrárgazdaság helyzetét, és tervezzük a további fejlesztéseket, legyen az új kocatelep, hogy az elegendő vágósertésről gondoskodjon. Fejlesztjük a feldolgozóipart, hogy az importot a lehető legnagyobb mértékben kiváltsuk hazai termékekkel. A magyar mezőgazdaság 20 millió ember ellátására képes, ez egy stratégiai jelentőségű potenciál és érték.

A járvány sem vetette vissza az agrárium programjait, első helyen említhetjük a családi gazdaságok erősítését. Mi ennek a jelentősége?

Sajnálatos jelenség a gazdatársadalom elöregedése, az ipari, szolgáltatói, kereskedelmi szektor és az élet megannyi területe elcsábítja a fiatalokat. Kialakult az a sajnálatos nézet, hogy nem trendi vidéken maradni, mert ott nem lehet elérni a vágyott életszínvonalat, életminőséget, ezért sokan elvándorolnak a vidékről, a kisebb településekről. Ezt a folyamatot szeretnénk megfordítani. Az őstermelői adózás megújításával például szeretnénk a gazdálkodást olyan eredményes ágazattá fejleszteni, amelyre a fiataljaink is azt mondhatják: igen, ez számunkra is vonzó, megfelelő életszínvonalat és biztos megélhetést jelent. Ha csak azt vesszük, hogy 10 millió forint árbevételig adómentességet élveznek, ha egy család 80 millió forint árbevételig az új kedvező szabályok okán szinte adómentesen gazdálkodhat, az olyan lehetőség, amely kellő vonzerőt jelent a felnövő generációnak, hogy apáik, szüleik nyomdokaiba lépjen.

Az egyik legnagyobb léptékű kezdeményezés az országfásítási program. Ez hol tart most?

Környezetünk minőségének megóvása kiemelt célunk. Megfordítottuk az erdőtelepítések korábban csökkenő trendjét. A Vidékfejlesztési Program módosításának köszönhetően csak az elmúlt egy évben mintegy 20 hektár új erdő telepítésére nyújtottak be a gazdák pályázatot. Azért, hogy az önkormányzatok figyelmét is felhívjuk erre a lehetőségre, elindítottuk a rendszerváltozás óta a legnagyobb településfásítási programot. Ennek során 12 ezer sorfát ültetünk el, folyamatosan keresve, hogyan lehet ezt még jobban kiszélesíteni, hogy ne csak kormányzati, minisztériumi szándék legyen, hanem minél több ember átérezze és vegyen részt ebben. Hihetetlen nyitottsággal és fogadókészséggel találkoztunk, a kisebb falvakban különösen szívmelengető örömünneppé váltak a közös faültetések. Rendre azt látom, összejön a falu apraja és nagyja, mindenki meg akarja érinteni a fákat, mindenki részese akar lenni a történelemnek, tudván tudva, itt most összefogással adnak valamit az utókornak, amit remélhetőleg még az unokák unokái is látni fognak. Ilyen ültetéseknél sokszor mutatnak már meglévő különlegességeket, volt, hogy egy fasort, amelyet még Sissi királyné emlékére ültettek valamikor régen. Generációk vigyáztak rá, számontartják a helyrajzi gyűjteményekben, könyvekben, és ez érték, fontos esemény ma is. Ez a program felelősségre is nevel. A gyerekek számára sem a környezet pusztítása, hanem a természet aktív védelme, a fák ápolása, gondozása lesz a követendő példa. A fiatalok számára is vonzóvá, menővé akarjuk tenni a környezet megóvását, a természet védelmét. Ehhez gyűjt szövetségeseket szerte az országban a kormány, a minisztérium. Ennek a szellemében folytatódik 2021-ben is az ország fával borított területeinek növelése.

Az Európai Unió mezőgazdasági miniszterei a közelmúltban állapodtak meg a közös agrárpolitika, a KAP reformjáról. Mire készüljenek a magyar gazdálkodók?

Ez egy nehezen megszületett, de elfogadható kompromisszum, ezért is felháborító, hogy az Európai Bizottság alelnöke, Frans Timmermans vissza akarja vonatni, jól látható önös érdekből, politikai szándékból. A gazdák részéről nagy erőfeszítésekre lesz szükség, de olyan lehetőségeket, olyan forrásokat is teremt számukra, amelyekkel ezeknek a kihívásoknak meg tudnak felelni. A nagy eredménye ennek a megállapodásnak, hogy a magyar gazdálkodók számára fontos támogatási formák megmaradtak. Igaz ez a nemzeti büdzséből finanszírozott, elsősorban állattartókat segítő támogatási konstrukciókra vagy az érzékeny helyzetű ágazatoknak jutó termeléshez kötött támogatások esetében is, így a hazai gazdálkodás jövőjéhez stabil hátteret teremt. Azt mondhatom a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gazdáknak, hogy nyugodt körülmények között érdemes lesz munkát, időt, energiát fektetni a földbe a következő hét évben is. Erre erősítünk rá a magyar adótörvény módosításával, a teljes pályázati rendszerrel és a jövő évben esedékes, az öröklést és gazdaságátadást támogató szabályozási terveinkkel, mindezekkel segítjük az eredményes gazdálkodást.

Uniós törekvés a „zöldítés”, de egy magyar gazdát nem éri-e hátrány mondjuk egy hollandhoz képest, ha a terhelés egységes mérsékléséről vagy a termőföld kötelező pihentetéséről beszélünk?

Ez nincs is benne a KAP-ban, nem fogadtuk el, ebben tart a vita. A cél nem rossz, a környezetünk minőségét meg kell óvni, de az nem lehetséges, hogy nem veszik figyelembe az eddig meghozott áldozatokat. Magyarországon például hektáronként átlagosan 1,7 kilogramm növényvédő szert juttatunk ki, Hollandiában 5,1 kilogramm ez a mennyiség. Abszolút számban óriási a különbség, ezért azonos arányú csökkentés nekünk versenyhátrányt jelent. Műtrágyából szintén a többszörösét szórják ki, ezért sem volt fair az eredeti koncepció. A mi álláspontunk világos: nézzük meg tételesen az egyes országok jelenlegi környezetterhelését, és ezeket vessük össze az összeurópai szabályokkal.

Magyarország az európai átlaghoz képest jóval kisebb mértékben terheli a környezetet, közben pedig jelentős fásítási, erdőtelepítési programokat is megvalósított. Itt visszautalhatnánk arra, hogy már az uniós csatlakozásnál olyan feltételeket szabtak, hogy azok nem veszélyeztethették a nyugat-európai országok agráriumának versenyképességét, mi pedig eleve kevesebb hatóanyaggal, kemikáliával, műtrágyával gazdálkodhattunk. Ezt figyelembe kell venni most, amikor a környezet védelméről beszélünk. Nem vagyunk egy lapon akkor sem, ha például az egy négyzetkilométeren lévő állattelepeket és állatok számát, a kibocsátott hígtrágya mennyiségét vetjük össze a holland vagy dán helyzethez képest. Nagyságrendekkel vagyunk elmaradva tőlük – akkor ki terheli jobban a környezetet? A gond az, hogy itt is tetten érhető a képmutatás, a társadalmi elvárások, az ottani politikai célok szolgálata, de ezzel mi szembesítünk.

A máriapócsi kegyhelyen beszélgetünk, amely a búcsúkkal együtt felvételt nyert a Magyar Értéktárba. Ennek mi az üzenete?

Nem nehéz belátni, hogy az identitását vesztő, az önazonosságát kereső Európa bajban van. Mi, magyarok szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hogy van Máriapócsunk, mert egy olyan erős történelmi, de még inkább lelkületi alapot jelent, amelyre nyugodtan építkezhetünk. A kegyhely, ahogy a kegykép is, elődeink üzenete a mában és útmutató. Mutatja, merre van a biztonság, merre van a jövőnk. Üzen Európának is, hogy a kereszténység tisztelete, a kereszténység teremtette alapok őrzése nélkül nincs megújulás, nincs jövőkép. Európa el kell, hogy higgye ezt nekünk, magyaroknak, mert mi ezért nagyon sokat szenvedtünk a történelem során, és rendkívüli módon megtapasztaltuk, éltük át a valóságtartalmát. Ezért hiteles az üzenetünk.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában