Kora tavasszal még minden szépnek tűnt

Magyarországon egy jó évjáratban (mint például 2014-ben vagy 2018-ban) 800–900 ezer tonna alma terem, míg a rosszabb években (2011, 2019, 2020) 300–400 ezer tonna között alakul a termés. Az elmúlt húsz év legrosszabb termésmennyiségét 2007-ben realizáltuk (214 ezer tonna), amikor a tavaszi fagyok okoztak drasztikus terméskiesést. A sokéves átlagtermés 600 ezer tonna körül alakul. A megtermelt almának jellemzően kétharmada ipari feldolgozásra kerül (ennek 80-90 százaléka a sűrítménygyártó léüzemekbe), egyharmada pedig a frisspiaci alma.

Ekkor még jónak tűnt...

– Kora tavasszal, a vegetáció kezdete előtt még nagyon jó idei termésre volt kilátás, ugyanis a tavalyi gyenge termés miatt jó volt a virágrügy-berakódottság, illetve egyes fajtáknál kifejezetten erős virágzásra lehetett számítani. A várakozásoknak megfelelően a virágzás a tavaly jó termést hozó gála és golden fajtakörben jó vagy közepes volt, míg a többi fajta esetében erősnek bizonyult. A virágok kondíciója, vitalitása és fertilitása is megfelelőnek tűnt – kezdte az idei szezon eddigi tapasztalatainak összegzését dr. Apáti Ferenc, a FruitVeB elnöke.

Összecsúszik az érés

A tavaszi fagy-, illetve hideghatás miatt jelenleg mintegy 10 nap csúszásban van a vegetáció, a gálaszüret várható kezdete szeptember eleje. Jellemző az is, hogy ugyanazon fajta esetében a különböző termőtájak közötti érésidőbeli, egyébként 7-10 napos különbség 1-3 napra mérséklődött, vagyis nem lesz jelentős eltérés az egyébként korábban érő Dunántúl, Bács-Kiskun vagy Dél-Alföld és a későbben érő északi, északkeleti termőtájak szüretének kezdete között. A tavaszi fagyokkal tarkított, egyébként is hűvös tavasz, valamint a nyári hőség és aszály hatása lehet még az átlagosnál jelentősebb szüret előtti gyümölcshullás is, ami értelemszerűen tovább módosítja a szüretelhető mennyiséget, illetve ipari-étkezési arányt.

A csengeri származású szakember szerint az idei év a csapadékellátottság szempontjából a legtöbb termesztőkörzetben jól indult, azonban a tavaszi fagyok nem kímélték az ültetvényeket. Az áprilisi fagyok hatása a vegetációban előrébb járó Dunántúlon, Pest és Bács-Kiskun megyében, valamint a Dél-Alföldön erősebbnek bizonyult, a látható virágkárok érdemi terméskiesést jeleztek előre ezeken a termőtájakon. Az ország északi és északkeleti termőtájain (ahonnan a hazai almatermés kétharmada származik!) azonban nem voltak olyan „látványos” virágfagy­károk, amikből jelentősebb terméskiesésre lehetett volna következtetni. Jóllehet már akkor is számolni lehetett azzal, hogy a nem látható károk ellenére a virágok vagy virágkezdemények „megfázhattak”, ami később a ­rossz terméskötődésben és a jelentős gyümölcshullásban ütközik ki. Ezek a pesszimista várakozások igazolódtak be a virágzást követően: nagyon jelentős gyümölcshullás következett be, a bőséges virágzás után a termés erőteljesen megritkult. A terméskötődést hátráltatta, így a hullást fokozta még a terméskötődés szempontjából sorsdöntő, a virágzás alatti és virágzást követő 4-6 hét hűvös, borult, fényszegény időjárása is, a virágzás lassan, vontatottan mintegy 3-4 hétre széthúzódva zajlott. A tavaszi lehűlésekhez hasonló mértékben járulhattak hozzá a rendkívül erőteljes gyümölcshulláshoz az extrém magas júniusi hőmérsékletek és az addigra már kicsúcsosodó csapadékhiány.

Romlottak a kilátások

– A tavaszi és a nyár eleji időjárás nagyon kedvezőtlen alakulásának következménye lett az, hogy július első felére már jelentősen romlottak a korábban még jónak nevezhető terméskilátások, és már ekkor is csak közepes vagy valamivel az alatti termésre lehetett számítani. A július-augusztusi időszakban tovább rontotta a várható terméseredményeket a rendkívüli mértékű és időtartamú hőséghullám, mely ráadásul jelentős csapadékhiánnyal párosult, mindezek miatt a gyümölcsméret növekedése jócskán elmaradt a szokásostól. A gyümölcsméretek alakulásával összefüggő kilátásokat eleve rontotta a virágzás alatti és az azt követő időszak hűvös, fényszegény időjárása. Szintén az időjárás következménye, hogy az április-májusi csapadékos, párás időszak miatt szinte soha nem látott mértékű, extrém varasodás-fertőzés lépett fel, sok esetben még a rezisztens fajtáknál is jelentős mértékű fertőzést tapasztalunk. Ennek negatív hatása mind termésmennyiségi, mind -minőségi paraméterekben megnyilvánul – sorolta dr. Apáti Ferenc, aki nyomatékosította: a negatív időjárási hatások alapvetően meghatározták a termésmennyiséget. A pontos mennyiségi becslést nehezíti, hogy termőtájanként, termesztőkörzetenként és fajtánként is meglehetősen változékony, mozaikos a kép, a termésbecslést emiatt jelenleg is csak intervallumban lehet elképzelni.

A FruitVeB hazai almatermésre vonatkozó, augusztus elején kiadott előzetes termésbecslése 550 ezer tonna (plusz-mínusz tíz százalék) volt. A World Apple and Pear Association (WAPA) által megjelenített és a Prognosfruit konferencián közzétett, hivatalos magyar adatokban már 520 ezer tonna szerepelt, amivel azt kívánta a FruitVeB hangsúlyozni, hogy a nyári hőség és aszály valószínűsíthetően lefelé korrigálja az 550 ezres prognózist.

– Jelenlegi rálátásunk szerint inkább az 520 ezer tonna, plusz-mínusz 10 százalékos intervallumban alakulhat az idei hazai almatermés, ám ezt még a szüret végéig hátralévő időszak időjárása befolyásolhatja – zárta a FruitVeB elnöke. TG

Borítókép: Az idei termésmennyiség várhatóan nem éri majd el a sokéves átlagot | Illusztráció: MW-Archív