Hullámvölgyben a dióágazat

„A magyar dió relatív koraisága és korábbi sikerei ellenére sokféle ter­mesztési és piaci nehézséggel szembesült az utóbbi években. Az évekig kifejezetten jó áron értékesített és az európai piacon elsőként megjelenő magyar dió helyzete az elmúlt esztendőkben jelentősen megváltozott. 

Ezt a klímaváltozás okozta termesztési és növényegészségügyi problémák mellett a nagy diótermelő országok fokozódó, olcsó árukínálata okozta, ami kiszorította a magyar árut az európai piacról. Ezenkívül az aszályos időjárás miatt az egyébként is alacsonyabb hozamaink tovább csökkentek, és ez már nem teszi versenyképessé termelésünket a versenytársak két-háromszoros termésátlagaival szemben” – olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara lapunkhoz eljuttatott sajtóközleményében. 

Csökken a színvonal 

A Jánkmajtison feldolgozóüzemet működtető Tranzit-Dió Kft. tulajdonos-ügyvezetője sem söpri szőnyeg alá az ágazat problémáit. Mint azt Szabó Péter lapunknak elmondta, a klímaváltozás, a munkaerő és a gépesítettség hiánya mind-mind gondot jelent. 

– A világpiacon hatalmas a verseny, és sajnos a különböző termesztési problémák miatt kezdjük elveszíteni a korábbi pozícióinkat, egyre inkább csökken a magyar diótermesztés nívója – mondta a Tranzit-Dió Kft. vezetője. A cég évente 600-700 tonna szárított héjas diót exportál, zömmel Olaszországba, Ausztriába és Szlovákiába, de tavaly már a távol-keleti piacokon is megjelentek. 

Szabó Péter hozzátette, a versenyhátrányunk okait elsősorban nem a magyar dió minőségében kell keresni, hanem a terméshozamban, mert míg a versenytársaink (Olaszország, Chile vagy Ausztrália) tudnak egy 4,5–5 tonnás hektáronkénti hozamot produkálni, addig a hazai átlag csak 1,5–2 tonna/hektár közt alakul. Ezzel kapcsolatban a cégvezető megjegyezte: a hazai fajtákat az ültetéskor nem lehet „besűríteni”, ami azt jelenti, hogy idehaza egy hektáron kevesebb fát tudunk ültetni, ami értelemszerűen kihat a termésátlagra is. 

Szezonális munkaerőhiány 

– Nálunk csúcsrügyön termő fajták vannak, míg a versenytársainknál főként oldalrügyön termők, utóbbiak szintén nagyobb hozamra képesek – tudtuk meg Szabó Pétertől, aki szerint a gépesítettség terén sem állunk valami fényesen, ez igaz főként a betakarításra, ezt a problémát tetőzi még a szezonális munkaerőhiány is. 

A Tranzit-Dió Kft. tulajdonos-ügyvezetője lapunknak elmondta, évente 40 és 60 gazdával állnak kapcsolatban, egy szezonban 800-1000 tonna nyers héjas diót vásárolnak és dolgoznak fel a jánkmajtisi üzemükben, és 600-700 tonna szárított héjas diót értékesítenek. 

Tovább mélyülhet még az ágazat gödre

– Sajnos ott van még a dióburok-fúrólégy is, ami képes akár a termés felét is elvinni. Ha kutatás-fejlesztésben nem fogunk az elkövetkező időkben előrelépni, akkor tovább mélyülhet az a gödör, amibe az ágazat került – emelte ki Szabó Péter. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara véleménye is az, hogy a jövőben kulcskérdés lesz a dióburok-fúrólégy elleni védekezés, ami komoly termesztéstechnológiai szaktudást, tőkét, gépi-technikai hátteret követel meg. Az ezzel nem rendelkező termelőknek nem sok esélyük lesz megvédeniük termésüket a károsító ellen, aminek a vadon termő és a házikerti diósok már áldozatává váltak. Ez hosszabb távon a kínálat visszaeséséhez vezethet.