Megkopott a burgonya fénye

Évek óta folyamatosan csökken a burgonya hazai termőterülete, a tendencia sajnos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére is igaz. Az okokról Augusztinyi Andrással, a Gyulatanyai Fajtakísérleti Állomás kísérleti vezetőjével beszélgettünk, a szakembernek az 1980-as évek eleje óta van rálátása az ágazatra. 

Több évtizedes tapasztalat 

– 1981-ben, Gyulatanyán kezdtem a burgonyatermesztést, a fajtakísérleteket 1989 óta vezetem. Közel 30 éve szervezem itt a különféle burgonya-fajtabemutatókat, melyek elsődleges célja, hogy népszerűsítsék a hazai vetőburgonyát – kezdte lapunk tájékoztatását Augusztinyi András, aki elmondta, míg 2020-ban 1408 hektáron, addig 2021-ben már csak 1074 hektáron termesztettek burgonyát megyénk gazdálkodói. 

A kísérleti vezető felidézte a burgonya fénykorát, a hetvenes és a nyolcvanas éveket: míg akkoriban csak a gyulatanyai állomás néhány kilométeres körzetében hétszáz hektáron termesztették a burgonyát, addig a mostani összterület alig haladja meg az ezer hektárt. 

– A rendszerváltás utáni időszakban az ágazat szervezetlen maradt, elmaradtak a technológiai fejlesztések, így a jövedelmezőség egyenes arányban csökkent a termőterület nagyságával. Ehhez jött még a klímaváltozás, az egyre kevesebb csapadék, a kiszámíthatatlan időjárás és a gyakori aszály. A szakemberek régóta hangoztatják: ha az öntözés területén nem fogunk egyről a kettőre jutni, az az ágazat végét jelentheti. A korábbi években, évtizedekben az öntözésfejlesztésnek alapvetően a túlszabályozottság, a bürokratikus ügyintézés és engedélyeztetési eljárások, az indokolatlanul magas költségek és a rendezetlen földtulajdonjogi viszonyok szabtak gátat – mondta Augusztinyi András, aki szerint valahogyan el kellene juttatni a folyók vizét az öntözőcsatornákhoz, ez elemi érdeke a burgonyater­mesztőknek, ahogy az egész agráriumnak is. 

Sok az importkrumpli 

– A másik sarkalatos kérdés a vetőgumók fajtaválasztása. A magyar gazdák nem bíznak eléggé a hazai vetőgumókban, pedig azok a itteni klímára lettek „kitalálva”, ellentétben a német, a holland vagy a francia gumókkal. Utóbbiakat például nem lehet utántermeszteni, míg a hazai fajtákat igen – tette hozzá a Gyulatanyai Fajtakísérleti Állomás vezetője. Kiemelte, a 2004-es uniós bővítéskor Lengyelország egy 850 ezres termőterülettel lépett be a közös piacra, azóta nyomott áron özönlik be hazánkba (is) a lengyel krumpli. 

– Az ottani klíma egyébként is kedvezőbb a burgonya ter­mesztéséhez a miénknél – fogalmazott a szakember. Augusztinyi András szerint jót tenne az ágazatnak egy kormányzati „lökés” is, akár úgy, hogy a hazai vetőburgonya áfáját 27 százalékról 5-re mérsékelnék. 

A kísérleti vezető felhívta a figyelmet: ha megnézzük az egy hektárra jutó önköltségi árakat (általános üzemi költségek, munkabér, amortizáció, gépüzemeltetés/gépi szolgáltatás, üzemanyag, műtrágya, növényvédő szerek, egyéb inputanyagok, öntözés, hatósági díjak, tárolási költség), akkor azt látjuk, hogy míg ez a burgonyánál 1 millió forint, addig ez a kukorica esetében jóval kevesebb. 

– Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az elmúlt 30 évben senki sem dolgozott ki egy hatékony, rendszerszintű ágazatspecifikus támogatási rendszert – vélekedett Augusztinyi András, aki a helyzetértékelésben kitért a hektikus felvásárlási árakra is. Elmondta, míg tavaly 120 és 140 forint, addig 2020-ban 30 és 40 forint között mozgott a felvásárlási ár. 

– A nagyobb multinacionális áruházláncok minden évben „lecsapják” az árakat, de ezt minden következmény nélkül megtehetik, mert hiányzik a hatékony ágazati érdekképviselet is. Az pedig már csak hab a tortán, hogy változóban vannak a fogyasztási szokások is, hisz míg korábban egy magyar ember egy évben elfogyasztott 70 kilogramm burgonyát, mára ez a szám 35-40 kilogrammra csökkent – zárta az agrárszakember.

A tavaly nyári gyulatanyai fajtabemutatón Feldman Zsolt, az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára az egyik leg­összetettebb technológiai hátteret igénylő mezőgazdasági kultúrá­nak nevezte a burgonyaágazatot. Kiemelte, a kormány­zat minden eszközt rendelkezésre bo­­csát annak érdekében, hogy eredményes legyen hazánkban burgonyát termeszteni. Az agrártárca támogatja, hogy a termelők öntözési közösségeket hozzanak létre, működésüket és beruházásaikat kiemelten segíti. 
 

Borítókép: A gyulatanyai bemutatók egyik célja a hazai vetőburgonya népszerűsítése | Fotó: KM-Archív