Tovább súlyosbodott a szárazság Szabolcs-Szatmár-Beregben

Az ország délnyugati tájaival ellentétben térségünket elkerülték a csapadékhullámok, a megye legnagyobb részén alig hullott mérhető eső. Néhány keleti körzetben mértünk 2-3 mm körüli mennyiséget, máshová azonban nem jutott a csapadékból a szomjazó földekre. Az időszakban uralkodó, gyakran élénk, sőt erős északi, keleti és nyugati légáramlás a csapadék kialakulása szempontjából nem kedvezett térségünknek, ezen felül szárító hatása révén tovább fokozta növényállományaink vízveszteségét.

A napi párolgás lehetséges legnagyobb értéke 3-4 mm között alakult az időszakban, melynek többfelé csak egy része realizálódott megfelelő mennyiségű elpárologtatható nedvesség hiányában. A korlátozott párologtatóképesség azonban kevésbé jó hír a mezőgazdaság számára, hiszen ilyenkor mérséklődik ugyan a párolgási veszteség, de ezzel párhuzamosan a növények életfolyamatai is lassulnak, a szerves anyag előállítás hatékonysága csökken. A csapadékhiány következtében a hónap végére a talajok művelt rétegében a szabadföldi vízkapacitás 20-25%-a közé csökkent a hasznosítható nedvességtartalom, mely kritikusan alacsony érték. Nem sokkal jobb a helyzet a mélyebb rétegekben sem, mivel a tél végi, tavaszi csapadékvízből itt sem sok maradt: az 1 m mélységű szelvényre vetítve mintegy 100-120 mm a vízhiány az öntözetlen területeken.

A szárazság hatását tovább erősítette a sokéves átlagnál 1-2 fokkal melegebb idő. A kezdeti kellemesen enyhe napok után a hét derekán nyáriasan meleg idő köszöntött be 25-27 fokos csúcsértékekkel, majd vasárnapra átmenetileg 20°C közelébe esett vissza a maximum. Ekkor a hajnali legalacsonyabb hőmérséklet is 5-8 fokig süllyedt, a hét nagy részében viszont jellemzően 10 fok felett állt be a minimum. A viszonylag magas hőmérséklet kedvezett a vegetatív fejlődésnek azokon a vidékeken, ahol a növekedést a vízhiány még nem korlátozta.

Intenzív fejlődésnek indultak a közismerten jó vízhasznosító képességű gyomnövények is: a növényvédelmi kezelések elsődleges célpontjaiként a száraz időben gyengébben fertőző kórokozók és a mérsékelt rajzást mutató rovarkártevők helyett inkább a tömegesen kelő és jól fejlődő, melegkedvelő gyomfajok említhetők. A gyomirtás céljából végzendő gyakori, sekély talajművelésnek most a nedvesség megőrzése révén még nagyobb jelentősége és haszna lehet a következő kiadósabb csapadékhullám megérkezéséig.

Debreceni Egyetem – MÉK,
Precíziós Növénytermesztési K+F Szolgáltató Központ