Fehér autó, kék fény, sárga csekk és a rendőr, aki az apját bírságolta meg

A klasszikus szolgálati jármű helyett egy matrica nélküli, menő, sportos autó hátsó ülése várt rám azon a szombat estén, amikor – egyfajta kíváncsi potyautasként – szem- és fültanúja lehettem annak, hogyan is zajlik a kelleténél nagyobb cipőt viselő autósok és motorosok kiszűrése és bírságolása a megyei rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti járőreivel.

– Az elkövetkező órákban bejárjuk majd Nyíregyháza forgalmasabb utcáit, főleg azokat a részeket, így például a Kert utcát, a Debreceni utcát, a Sóstói utat és a belvárosi körutakat, ahol gyakrabban tapasztalni gyorshajtásokat, „kakaskodásokat”, „hangversenyeket”, szóval olyan kirívó járművezetői magatartásokat, szabálysértéseket, amelyek veszélyeztetik a többi közlekedőt, illetve zavarják a környéken élők nyugalmát – magyarázta el még az irodai „eligazításon” Marján Ádám törzsőrmester, járőrvezető, miután bemutatott a társának, Suhaj Gábor törzsőrmesternek. Miközben a két egyenruhás magához vette a szükséges szolgálati felszereléseket, körbenéztem a székhelyükön. Mivel az itt dolgozók többsége motoros rendőr, nem volt meglepő a polcokon sorakozó bukósisakok, mellények, illetve EDR-rádiók tárháza.

– A monitorunkon a Robotzsaru program fut, ami többek között a napi feladatainkról, történésekről informál minket. Ebben a nagy, lezárt mackóban pedig – mutatott a koros vasmonstrumra Ádám – okiratok, rendszámok, s egyéb olyan tárgyak, bizalmas dokumentumok vannak, amelyeket így kell őriznünk.

Rendőrt ruhájáról

Madarat tolláról, embert barátjáról, rendőrt ruhájáról – fogalmazódott meg bennem, miután megtudtam: a bűnügyi, a közrendvédelmi és a közlekedési egységnél szolgáló járőrök egyenruhája látványosan különbözik, Ádám és Gábor számára fehér ing, öv és tányérsapka viselete az előírás.

A járőrvezető a volánnál, az eseményrögzítő kamera az anyósülésnél, én és az éjszakai szűrővel felszerelt eseményrögzítő Pro Laser kamera kezelője, Gábor a hátsó ülésen helyezkedtünk el, majd kigördültünk inkognitós rendőr-Audinkkal a városi kapitányság kapuján. A Kert utca meglepően „csendes” volt, így a Debreceni úti felüljáró felé vettük az irányt. Nem kellett sokáig várnunk az első gyorshajtóra. Egy piros Toyotának igen sietős volt a dolga, mozgó traffipaxunk 149 km/h-s sebességgel mérte be, jócskán túllépte tehát a megengedett 90-et. Kék villogóval és éles szirénahanggal eredtünk a gyorshajtó nyomába, aki jól tudta, mi vár rá. Az ellenőrzött középkorú férfinál nem jelzett ittasságot a szonda, az online adatbázisból lekért adatai, dokumentumai is rendben voltak. Elismerte a gyorshajtás tényét, elfogadta a kiszabott bírságot (60 ezer forint) és a kirótt büntetőpontokat.

Nincs kivételezés

– Ha átlépte volna az autó sebessége a 150-et, most 90 ezer forintos csekket kapott volna – jegyezte meg Ádám, hozzátéve: cseppet sem bánja, hogy nem így történt. – Sokan nem hiszik el, főleg a notórius szabályszegők, hogy a célunk nem a büntetés, hanem a közlekedés szabályainak betartatása. Azt szeretnénk elérni, hogy kevesebb baleset történjen a közutakon, és „mindenki hazaérjen”.

Kérdésemre, megúszhatják-e a felelősségre vonást és a szankciót rokonok, barátok, ismerősök, netán civilben lévő kollégák, a két törzsőrmester határozott nemmel válaszolt. – A KRESZ mindenkire egyformán vonatkozik, az eseményrögzítő kamera felvételei magukért beszélnek, az eljárásrend pedig minden esetben ugyanaz. Volt olyan kollégánk, aki az édesapját bírságolta meg, más a nejét, gyermekét, szomszédját, kollégáját – tette hozzá Gábor.

– Mik a „levadászott” száguldozók tipikus kifogásai, magyarázkodásai? – faggattam tovább útitársaimat a belváros felé tartva. Nem tagadom, jót derültem a válaszokon: „A lányomat viszem szemöldököt tetováltatni, időpontra megyünk.”; „Szakrendelésre sietek a nejemmel.”; „Nagymamám kórházba került…”; „Gyomorrontásom van, szerettem volna mihamarabb hazaérni…”.

Zéró tolerancia

– Ennek az autónak, amelyik most szembe jött velünk, nem világít megfelelően az egyik lámpája – jegyezte meg Ádám, majd így folytatta: bár a törvény lehetőséget adna rá, hogy bekapcsoljuk a megkülönböztető jelzéseket, megforduljunk és utánaeredjünk, ezzel a manőverrel az adott forgalmi szituációban a szabálysértés súlyához képest igen komoly balesetveszélyt idéznénk elő.

– Bár ma este a fő célpontjaink a gyorshajtók, a zéró tolerancia jegyében sosem megyünk el szó és intézkedés nélkül a vélhetően ittas, bódult állapotban közlekedők és a vezetés közben telefont használók mellett sem – hangsúlyozta a járőrvezető, aki azt is elárulta: sajnos, a fiataloktól az idősekig még mindig sokan mobiloznak szabálytalanul, vannak, akik szöveges üzeneteket pötyögnek be a készülékeikbe vagy éppen internetes oldalakat böngésznek vezetés közben!

A László utca és a Szegfű utca kereszteződése előtt két márkatárs kezdett „kakaskodni” egymással, majd lendületesen – a hátsó BMW-s már taxis zöldön átsuhanva – lekanyarodtak a belváros felé. Itt is folytatták rögtönzött versenyüket, amit egy száguldó rendőrautó szirénája szakított félbe. Az elöl haladó autó takarásban volt, így azt nem sikerült bemérnünk, a mögötte lévő – mint percek múlva kiderült – 23 éves fiatalembert azonban igen, 81 km/h sebességgel. Két büntetőpontot és 45 ezer forint bírságot kapott „jutalmul”.

– A gyorshajtás tényét igazoló képfelvétel bekerül a nyilvántartásba, ezt később megtekintheti a szabálytalankodó. A modern technikának, az online adatbázis-elérésnek köszönhetően már jóval gördülékenyebb, de így sem kevés az adminisztrációs munkánk egy-egy intézkedés alatt, illetve után – mesélte Gábor, miközben a szolgálati okoskütyün képet kapott arról, hogy a fiatal versenyző volt-e már büntetve, körözés alatt áll-e, el van-e tiltva a vezetéstől stb.

Egy hajszálon múlott

Mekkora tisztelet övezi az intézkedő rendőrt? – fordultam újabb kérdéssel az éjszaka őrangyalaihoz, akiket, valljuk be, bizonyára pokolra kívánnak a megbírságoltak. – Kortól és nemtől abszolút függetlenül, ez nagyon változó. A legtöbben megadják a kellő tiszteletet, ahogyan én is teszem. Egyesek idegesek, ingerültek, kapkodnak, csapkodnak, mások rutinosan, közönyösen nyújtják át az irataikat, s veszik át a csekket. Én mindenkivel magázódom, engem viszont olykor-olykor barátságosan letegeznek, ami különösebben nem zavar, amíg tisztelettel szólnak hozzám. Viszont előfordult már, hogy büntetőeljárást indítottam olyan személy ellen, aki az igazoltatás során minősíthetetlen hangnemben beszélt velem, becsületsértő szavakat zúdított rám – válaszolta Ádám, majd hirtelen elhallgatott, amikor egy újabb gyorshajtó került a látóterébe, ezúttal a Mező utcán.

Az 50 helyett 74 km/h-val haladó Audi vezetőjét, egy huszonéves hölgyet, a konzervgyár sarkán ellenőrizték a törzsőrmesterek. 1 km/h-n múlott, hogy a sárga szelvényen, amit a rendőröktől kapott, csak 30 ezer, nem pedig 45 ezer forint szerepelt.

Pajzsként védi épségüket

Még szerencse, hogy a traffipaxnak hátul nincs „szeme”, fotóriporter kollégám ugyanis árnyékként követett minket autójával a nyíregyházi éjszakában, hogy megörökítse a történéseket. Ő figyelte meg, hogy Ádám sosem húzódik be teljesen a félreállított autók mögé, legalább fél méterrel igyekszik bal szélen parkolni a civil jellegű szolgálati gépkocsival.

– Ennek intézkedéstaktikai oka van – magyarázta el a járőrvezető. A kék villogó eleve nagyobb körültekintésre inti a mögöttünk felbukkanó autósokat, motorosokat. Ha valaki mégsem tartaná be a kellő távolságot, fontos, hogy ne az elöl intézkedő rendőröket sodorja el, a jármű tehát egyfajta pajzsként a testi épségünket védi. Mert az autó javítható, pótolható, de nekünk csak egy életünk van.