Kétféle ember

Kicsit nehéz volt végigülni Pintér József baleseti helyszínelő előadását, mert amolyan sokkterápiát tartott a nyíregyházi diákoknak, akiknek a tudatába bemászik az, mit tehetnek azért, hogy lehetőleg ne keveredjenek ilyen helyzetbe. Ha óvatosabban lépnek majd az úttestre, vagy autósként óvatosabban közelítenek meg egy kereszteződést, akkor már megérte a másfél órát végigbeszélni.

Azt tartja a mondás, kétféle ember létezik: akinek volt már balesete, és akinek lesz. Ami miatt kissé nehéz volt végigülnöm az előadást, annak oka az, hogy már kétszer szálltam ki törött kocsiból. Egyszer sértetlenül, egyszer könnyű sérüléssel, de a mai napig bármikor fel tudom idézni mindkét szituációt, hallom a reccsenéseket, érzem a szagokat, és azt mindkét esetben tudtam, a következő másodpercekben mi fog történni, s csak reménykedhettem abban, az autón kívül senkiben sem esik komolyabb kár. Azóta nem mosolygom meg ezt az annak idején könnyedén odavetett mondást. Jó volt azonban hallani az előadóteremben a diákok nevetését, jókedvét, a „velem ez nem fordulhat elő” könnyedségét.

Kívánom, maradjon is ez így.