Életmentés Ököritófülpösön – „A néni hanyatt feküdt a csatornában...”

Erdődi György számára március 2-a úgy kezdődött, mint egy átlagos kedd. Az ököritófülpösi polgárőrség vezetője számára azonban örökre emlékezetessé vált az a hétköznap.

Gyorsan reagáltak

– Vári György hívott telefonon, hogy a Petőfi út 60. számnál lévő hídról valaki beleesett a Vájás csatornába. Ez hivatalosan a Keleti-övcsatorna, de miután kubikusok ásták ki, a helyiek Vájásnak ismerik – idézi fel az eseményeket Erdődi György.

– A telefonáló éppen a földjeit ment megnézni, amikor egy görbe botot és egy pár cipőt látott a hídon, majd amikor lenézett, látta, egy idős nő fekszik a vízben. Szabó Ádám polgárőrtársammal azonnal a helyszínre siettem, hiszen ilyen helyzetben minden pillanat számít. A néni hanyatt feküdt a csatornában, a feje nem volt a víz alatt, és időnként pislogott. Nem lehetett még régen a mederben, mert a kihűlés jelei nem látszottak rajta. Később ezt a fia is megerősítette, hiszen elmondása szerint az édesanyja pár perccel korábban még otthon volt. Azt, hogy beleesett vagy beugrott, nem tudtuk megállapítani, de nem is ez volt a fontos. Hívtam a mentőket és a rend­őrséget, miközben nekiláttunk a mentésnek. A parttól körülbelül két mé­terre volt a hölgy. Fülesdi Péterrel és Móricz Milánnal együtt emeltük ki a 84 éves asszonyt a partra, takaróba csavartuk és stabil oldalfekvésbe helyeztük. A mentők hamarosan kiértek a helyszínre, hőfóliába rakták a nénit, majd bevitték a kórházba. Utólag a hölgy fiától tudtam meg, a kórházban derült ki, hogy az anyja súlyos cukorbeteg, amiről eddig a ­családnak nem is volt tudomása.

Kötelesség

Az ököritófülpösi polgárőr nem tartja hősnek magát.

– Sokan gratuláltak és köszönték meg, hogy sikerült időben kimentenünk a nénit – mondja Erdődi György. – Általában a csatornában csak 60-80 centis a víz, a mostani esetnél ez legalább egy méterrel magasabb volt. A legnagyobb szerencséje az volt a néninek, hogy Vári Gyuri akkor éppen arra járt. Hősnek semmiképpen nem tartom magamat, tettem a kötelességemet. Számomra polgárőrnek lenni nem csupán önként vállalt feladat, hanem hivatás. Amikor megkaptam a hívást, egy pillanatig sem késlekedtem, és meggyőződésem, bármelyik más polgárőrtársam hasonlóképpen tett volna. Azt hallottam, a megyei polgárőrszövetség Szabó Ádámmal együtt felterjesztett Életmentő Emlékéremre. Ez a gesztus jóleső érzéssel tölt el, még akkor is, ha tudom, ez csak egy javaslat, országos szinten döntenek arról, kiket tüntetnek ki. Nekem a társaimmal együtt abban a helyzetben az volt a legfontosabb, hogy meg tudtuk menteni egy ember életét, a többi nem számít.

Eseménydús tél

Az ököritófülpösi polgárőrség vezetője elmondta, jelenleg összesen harmincan vigyázzák a település rendjét.

– Régen jóval többen voltunk, de ennyien is megfelelően el tudjuk látni a szolgálatokat. A január és a február elég sűrű volt, akadt eseményünk bőven. Amikor a kemény mínuszok jöttek, még fokozottabban odafigyeltünk az egyedül élő idősekre, hogy rögtön tudjunk segíteni, ha a szükség úgy hozza. Folyamatos a jelenlétünk a faluban, az itt élők megszoktak minket, tudják, mindig számíthatnak ránk.

Kukucskáné Laboncz Mártától, Ököritófülpös polgármesterétől megtudtuk, a Vájás csatornából mentett idős néni már jobban van, jelenleg még a kórházban tartják megfigyelésre, de hamarosan visszatérhet otthonába.

JG