Sülve-főve együtt voltak az üllői vonatbalesetben szörnyethalt gyürei unokatestvérek

Sikertelenül próbálta megmenteni unokatestvére életét egy gyürei férfi, így mindketten a vonat kerekei alatt lelték halálukat Üllőn. R. Csaba és T. Csaba gyerekkoruk óta azt tervezték, hogy ha felnőnek, együtt fognak dolgozni. A családjaiktól távol, mintegy 285 kilométerre találtak munkát útépítőként - olvasható a borsonline oldalán.

R. Csaba és T. Csaba sokak szerint becsületes munkásemberek voltak. Most az 1200 lelket számláló  Gyürén mindenki őket gyászolja. Ott laktak a családjaikkal, de a megélhetés miatt sokat voltak távol otthonról, csupán kéthetente mentek haza. Ezen a hétvégén történetesen a munkáltatójuk által biztosított szálláson maradtak.

Láthatták a szerelvényt

Az útépítőként dolgozó unokatestvérek a vasárnap délutáni szórakozásból indultak vissza a bérelt házba, ahova már nem érkeztek meg. Egy üllői vasúti átkelőben a piros jelzés ellenére megkíséreltek átmenni. A vágányszakasz jól belátható, tehát észlelniük kellett a szerelvény érkezését, vélhetően úgy gondolták, hogy időben átérnek. Talán így is lett volna, ám R. Csaba a sínben megbotlott és hanyatt vágódott. T. azonnal a szeretett rokon segítségére sietett, és megpróbálta őt elhúzni, sikertelenül. Mindkettőjüket elütötte a vonat,  azonnal meghaltak.

Hat gyermeket nevelt

Nem is kívánhattam volna jobb apát – zokogott Margó, R. leánya. – Mindig azon volt, hogy gondoskodjon rólunk. Soha nem vetette meg a munkát, neki csak az számított, hogy mindent megadjon nekünk – mondta a gyászoló.

R.-nek két vér szerinti gyermeke született az első párjától, viszont a későbbi élettársa még négyet hozott a kapcsolatba, így hatan tekintettek egymásra testvérként.

Együtt temetik őket

Az egyik, neve elhallgatását kérő rokon kifejtette: a két Csaba már gyerekkorukban azt tervezte, hogy egyszer közös vállalkozást alapítanak.

– Sülve-főve együtt voltak, olyanok voltak egymás számára, mintha nem is unoka-, hanem édestestvérek lettek volna. Együtt nőttek fel, és most együtt is kell őket eltemetnünk. Egyiküket sem hibáztatjuk a tragédia miatt, tudjuk, hogy őszintén szerették egymást. Szerintem ők is azt akarnák, hogy a rokonság közösen gyászoljon, és úgy emlékezzünk rájuk, mint a családot összetartó férfiakra – csuklott el a hölgyrokon hangja.