Nem volt nála cigi, ezért kellett meghalnia

Négy év szabadságvesztésre ítélte és négy évre eltiltotta a közügyektől a nyíregyházi törvényszék dr. Harman Anikó vezette tanácsa szerdán S. G-t, akinek halált okozó testi sértés miatt kellett felelnie.

A fiatal férfi 2020. július 31-én a délutáni órákban Ópályiból Mátészalka felé gyalogolt, és szembetalálkozott az 51 éves N. I-vel, akit látásból ismert, és akiről tudta, hogy kukázásból él. Cigarettát kért tőle, és amikor a férfi elmondta, hogy nincs nála dohány, szidalmazni kezdte, s szóváltásba keveredtek.

S. G. hátba rúgta a sértettet, aki az út melletti árokba esett. Ezután a tarkójára taposott, majd hanyatt fordította, ököllel többször arcul ütötte, és az oldalába is belerúgott. Megijedt, hogy a tettére fény derül, ezért távozott a helyszínről. Leintett egy autóst, hogy mentőt hívjon, ám a sofőrnél nem volt mobiltelefon, megjelent viszont egy rendőrautó.

S. G. a rendőröknek azt mondta: látta, hogy egy sötét BMW-ből kiszállt három férfi, s megverték az árokban fekvő sértettet. N. I. kórházba került, s mint később kiderült, a bántalmazás következtében koponyaűri vérzése és agysérülése lett, bevérzései keletkeztek, s a bordája is eltört. Heteken át komatikus állapotban volt, végül szeptember 8-án verőér-rögösödés miatt halt meg.

S. G., aki az előkészítő ülésen nem mondott le a tárgyaláshoz való jogáról, korábban a meghallgatásán arról beszélt, hogy N. I-t látásból ismerte, és még sajnálta is azért, hogy hajléktalan, s kukázásból kell élnie. Az akkor 20 éves fiatalember a végzetes napon szakított a barátnőjével, s emiatt annyira ideges volt, hogy bevett egy doboz nyugtatót, majd arra sört ivott, állítása szerint emiatt nem is tudta, hogy mit csinál. Ám a rendőrjárőr, akivel aznap találkozott, nem látta rajta a bódultság jeleit, mint ahogy azok a rendőrök sem, akik éjjel kihallgatták, és a szakértők szerint is kizárt, hogy ne lettek volna látható jelei annak, ha ennyi Frontint beszedett volna.

A vádirat szerint N. I-t legalább nyolc tompa, közepes erősségű erőbehatás érte, a bántalmazás és a halál bekövetkezte között pedig közvetlen oksági összefüggés áll fenn, S. G. bűnössége tehát minden kétséget kizáróan megállapítható – hangzott el az ítélethirdetéskor. Az is kiderült, hogy S. G. intézetben nőtt fel, enyhe mentális fejletlenség jellemzi, de nem elmebeteg, nem beszámíthatatlan. A betegség szintjét el nem érő személyiségzavara van, egocentrikus és öntörvényű, és bár az alsó normában teljesít, azt tudta, hogy senkit sem lehet bántani, és számolnia kellett azzal, hogy a bántalmazással súlyos sérülést vagy akár halált is okozhat.

A bíró enyhítő körülményként vette figyelembe a fiatal-felnőtt korát végigkísérő eseményeket és azt, hogy megbánta, amit tett, azt pedig súlyosítóként, hogy indult már indult ellene büntetőeljárás, illetve hogy egy fizikálisan és mentálisan sérült embert bántalmazott, ráadásul az elkövetés módja a különös kegyetlenség határát súrolja. A büntetési tétel 2–8 év, a körülményeket figyelembe véve állapította meg a törvényszék a középmértéknél enyhébb büntetést.

Az ítélet nem jogerős, mert az ügyész hosszabb időtartamú büntetés kiszabására és bűnügyi felügyelet elrendelésére tett indítványt – utóbbit a bíró elutasította. Mivel S. G. nem volt jelen az ítélethirdetésen, a védő három nap gondolkodási időt kért.