A lángoló kamionból mentette ki a sofőrt a fehérgyarmati édesapa

Egy hétéves kisfiú várta haza az apukáját szerdán, Tarcza Tamás pedig hosszan ölelte magához a gyermeket a nap végén. Máskor, más körülmények között ez egy hétköznapi, kedves, de kissé unalmas történet lenne, ám néhány órával korábban csak egy hajszálon múlt, hogy Tamás már soha többé ne menjen haza. A 47 éves fehérgyarmati édesapa azonban a sorsnak, az isteni gondviselésnek és a lélekjelenlétének hála nemcsak túlélt egy brutális balesetet, egy másik ember életét is megmentette.

Ahogy arról részletesen beszámoltunk, szerda hajnalban a középső szalagkorlátot átszakítva, a szembejövő sávban az oldalára borult, majd kigyulladt egy nyerges vontató az M3-as autópályán, Nyíregyháza térségében.

– Csobádra voltam hivatalos, biológiai növényvédelmi vezető szaktanácsadó vagyok és egy előadást kellett tartanom. Kicsivel korábban indultam, így nem sokkal hat óra előtt már a debreceni lehajtó közelében, néhány száz méterre jártam. Nem láttam, hogy jön a kamion, csak arra eszméltem, hogy átszakítja a korlátot, felborul, az oldalán csúszik felém, közben lángol, és teljes szélességében, a leállótól a belső sávig elzárja az utat. Én 125-ös tempomattal mentem, azonnal nyomtam egy satuféket, így sikerült negyven méterrel előtte megállnom. Ha nem kelek fel és nem indulok el korábban, ha csak egy kicsit gyorsabban hajt bármelyikünk, lehet, hogy beleszállok – idézte fel a rettenetes képsorokat Tamás. Úgy emlékszik, a VÉDA-kapu fogta meg a több tonnás járművet, ami valószínűleg durrdefektet kapott.

– Kiugrottam a kocsiból és teljes erőből rugdosni kezdtem kamion szélvédőjét, belülről a sofőr ugyanezt tette. Egy körülbelül harmincötször ötvenes lyukon húztam ki. Nem sokkal később érkeztek mások is, de nem nagyon mertek kiszállni a tűz miatt. Ott állt mellettem a sofőr cipő nélkül, egy szál zokniban, és nézte, ahogy mindene bennég. Vissza akart mászni a papírjaiért, de erről szó sem lehetett, hiszen az egész kamion lángolt. Nemrég beszéltünk telefonon, egy erdélyi magyar srácról van szó, elmondta, hogy amikor fel tudott állni a vezetőfülkében és belenézett az épen maradt tükörbe, tüzet látott, azt viszont nem tudta bentről felmérni, mekkora a baj. Két-három méteresek voltak a lángok, viszont néhány perccel később felrobbant a gázolajtartály és a hűtőgázközegek is, hat-nyolc méter magasra csaptak a lángnyelvek és pillanatok alatt elterjedt a tűz. Óriási szerencséje volt a sofőrnek, hogy miután felborult a kamion, a gázolaj nem a fülke alá folyt, mert akkor nem tudtam volna megközelíteni.

Tamás hívta a 112-t. Amíg várták a tűzoltókat, egy kicsit megnyugodhattak.

– Le akartam mondani a csobádi előadást, de nem tehettem, és utólag nem is bánom. Nagyon megviseltek a történtek, kellett valami, ami visszazökkent a normális kerékvágásba. Az odaúton volt időm átgondolni, mi lett volna, ha… Zokogtam, ahogy a párom és az édesanyám is, amikor végre hazaértem. Alig aludtam múlt éjjel, sokat forgolódtam, biztosan el kell telnie egy-két hétnek, mire feldolgozom ezt az egészet. Rengetegen rám írtak, sokan ismeretlenül is gratuláltak. Biztos vagyok benne, hogy a több évtizedes rutinom mentett meg. Másfél millió kilométer van a hátam mögött, folyamatosan vezetek, így tudtam, mit kell tennem. Egy gyakorlatlanabb sofőr lehet, hogy pánikba esett volna, félrerántja a kormányt és ott marad az úton... Reggel, amikor munkába indultam, arra gondoltam, milyen szerencsés vagyok. Szerencsés, mert élek. 

CsA