Az első főkapitány, aki a szabolcsi rendőri állományt tíz éven át vezette, azt vallja: a magyar rendőrség jövőjét a jól felkészült kollégák jelentik

– Már gyermekként megfordult a fejemben, hogy egyenruhás hivatást választok, de hallgatva édesapámra, pedagógus diplomát szereztem. Imádtam gyerekek között lenni, és nevelni, mert egy jó pedagógus nem csak tanít, leadja az órát, hanem a személyes példájával neveli is őket – röpülünk vissza az időben Farkas József dandártábornokkal. Utolsó rendőrfőkapitányi napján ülünk az irodájában, amin látszik, elköltözik, s új vezetője lesz a vármegye rendőri állományának. Negyven évnyi szolgálatot és egy olyan életutat járunk végig, aminek még mindig van egy fejezete, hogy keretbe foglalja azt.

Farkas József dandártábornok 40 évvel ezelőtt vizsgálóként kezdte

– Egy egészen más társadalmi rendszerben, más feltételek mellett 1985-ben éreztem azt, hogy váltanom kell, mert a tanárként előrelépni nem volt könnyű és egy szép pályaívet sem láttam, ezért jelentkeztem a rendőrségre, ahol mindenkit meglepett, hogy zsaru akarok lenni. 

 – meséli a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével kitüntetett rendőrségi főtanácsos. A legelső ügye egy közfeladatot ellátó személy elleni erőszak volt, rohamtempóban tanulta a Btk.-t, és hamar felfigyeltek a szorgalmára. 

 Munka mellett elvégezte a rendőrtiszti főiskolát, az ifjúság védelmi alosztályon nyomozó, majd főnyomozó lett, vezette a bűnügyi osztályt, volt megbízott kapitányságvezető-helyettes Miskolcon.

 – árulja el, s boldog volt, amikor 2001-ben kinevezték a Szerencsi Rendőrkapitányság élére. Azt gondolta, mindent tud, azonban rá kellett jönnie, nagyon más egy kis létszámú kapitányságot vezetni. Mégis gyönyörű évek voltak.

Tíz évvel ezelőtt lett Szabolcs-Szatmár-Bereg rendőrfőkapitánya

– Nekem kimaradt a szolgálatból az utcai szerepvállalás, de ott rá kellett jönnöm, hogy az utcán intézkedni nagyon nehéz. És a legnehezebb helyzetben most is a járőrök vannak, akiknek a helyszínen azonnal kell dönteni – mutat rá a dandártábornok. Úgy látja, a pályáját annak köszönheti, hogy mindig zajos térben dolgozott, sok nehéz üggyel, és előbb-utóbb szemet szúrt, hogy ott vannak, a kollégáival együtt jól is csinálják. Főkapitány-helyettes volt a hejcei repülőgép katasztrófa idején, a Borsó-hegyen lezuhant szlovák katonai gép tragédiája példátlan a magyar történelemben. A külföldi katonának adható legmagasabb szlovák elismerést kapta az akkor végzett munkájáért. A Borsodban eltöltött 25 év után Szolnokra került megyei rendőrfőkapitánynak, 10 évvel ezelőtt, 2015. április elsejével lett Szabolcs-Szatmár-Bereg főkapitánya.

Legmegdöbbentőbb és legnehezebb pillanatok

– Meglepetés volt a felkérés, de meglepetés volt az is, amikor rádöbbentem, hogy mit is vállaltam. Jász-Nagykun-Szolnok megye az Alföld közepén van, egy deka határa nincs, van helyette Szabolcs-Szatmár-Beregnek – mondja az első élményekről. A legutolsó főkapitányi napon „legekről” is beszélgetünk, így nem titkolja, a legnagyobb megdöbbenést az okozta számára, amikor kiderült, a záhonyi határon a már-már rendszerszintű korrupciós ügyben 60 embert érintett.

– Mindig vannak, akik megtévednek. Egy ilyen hatalmas testületben, ennyi emberből mindig lesz egy ilyen. De ekkora méretben mellbevágó volt – ismeri el. A legnehezebb időszakként említi, amikor egy belülről induló külső támadás érte az állítólagos ki nem fizetett túlórák miatt. A rengeteg belső- és minisztériumi vizsgálat mindent szabályosnak talált, mégis nehezen dolgozta fel a történteket, mert mindaz, ami ezzel kapcsolatban megjelent, nagyon messze volt a valóságtól.

– Tudtam, hogy jól és tisztességesen jártunk el, pontosan azért hoztunk létre egy „puffert”, hogy minden jogos pénzt kifizethessünk a kollégáknak. Talán ezért is tettem fel a kérdést, kell ez nekem? 

Már hamarabb is nyugdíjba mehettem volna, lett volna lehetőség a főkapitányság helyett más területre átmenni, az én hajtóerőm, motivációm és egyfajta erkölcsi kérdés is volt, hogy elsőként töltsem ki a tízéves főkapitányi időt. Persze ehhez kellett a sok jó kolléga, a jó teljesítménynek, az állomány. 

 – dicséri kollégáit, és tudja, az utolsó állománygyűlésen május 7-én biztosan el fog érzékenyülni, ahogy azt is, a szíve egy jelentős darabja itt marad Szabolcsban.

– A legnagyobb kihívások egyike az orosz-ukrán háború kitörése volt – teszi hozzá. A vármegye rendőri állományának olyan helyzetben kellett szakszerűen, de emberséggel helyt állnia, a humaitárius válságot kezelnie, a harcok borzalmai elől menekülő tízezreket a magyar-ukrán határon beengednie, a továbbutazásukat segíteni, amire korábban soha nem volt példa. Tisztességgel helyt álltak ebben a helyzetben is.

Mindig öröm volt megköszönni a kollégák kiváló teljesítményét

„Keménykezű, hajthatatlan, szigorú, ám igazságos főkapitányként emlegetik” – a megjegyzésen mosolyog. – Számomra nagyon fontos a pontosság és a precizitás. A szervezet mindig alakít a vezetőn és a vezető is a szervezeten. Bízom benne, hogy hagytam, tudtam nyomot hagyni magam után – fogalmaz Farkas József. 

Nem véletlen, hogy a legemlékezetesebb és legszebb pillanatoknak az állománygyűléseket tartja, amikor volt lehetősége elismerni a munkatársai kimagasló teljesítményét, akár jutalommal, akár előresorolással. 

Visszatér Miskolcra tanítani

Még nem nyugdíjba megy, az elkövetkező egy évben a Miskolci Rendvédelmi Technikum helyettes vezetője lesz.

– Mindig nagyra becsültem a technikumot, amit korábban csak úgy hívtunk, a „gyár”, hiszen rengeteg hallgatót bocsátottak ki. Az, hogy milyenek a körülmények, milyen kocsink, technikánk van, fontos a hétköznapi munkához. 

 Őket kell a középpontba tenni. Én pedig azt a tudást és tapasztalatot szeretném átadni, amit ezalatt a negyven éves szolgálat alatt szereztem – vall terveiről Farkas József rendőrségi főtanácsos, aki tudja: