2008.10.24. 07:40

Korzóztam a mélygarázsban

<p>Nem baj, ha nem tudunk be- és kihajtáskor úgy az automatagép közelébe jutni pontosan, hogy a kocsiban ülve kinyújtott karral megnyomhassuk a gombot, betehessük a kártyát, az ott dolgozók készségesen segítenek. <STRONG>M. Magyar László jegyzete.</STRONG></p>

Megvallom férfiasan, soha nem voltam még eddig a Korzómélygarázsában – autóval. Csak gyalog. Szerdán vettem ugyanis a bátorságot, s megnéztem, mitől is félünk annyira, mitől idegenkedünk, mivel a hírek szerint nincs kihasználva, kong az ürességtől az üzletközpont aljában lévő parkoló.

Kíváncsi voltam minden apróságra, ezért az apostolok lován érkeztem a bejárathoz, s egy alapos alagsoribarangolás után napvilágra is jutottam a másik oldalon. Kiadós korzózás volt, de tanulságos. Annyi ott lent a mélyben két szinten a szabadhely, hogy szinte a belváros összes parkoló autója elférne benne. Féltem attól is, hogy eltévedem a labirintusban, de nyilak, feliratok segítettek a tájékozódásban.

Meglehetősen egyszerűnek tűnik minden, csupán a szabályokat kell betartanunk. Ügyelnünk kell arra, hogy a kilépéskor ne legyen tartozásunk, mert akkor nem nyílik fel a sorompó, tolathatunk hátra, ha tudunk, ha a mögöttünk álló autók nem jöttek még ránk. S az sem nagy baj, ha nem tudunk be- és kihajtáskor úgy az automatagép közelébe jutni pontosan, hogy a kocsiban ülve kinyújtott karral megnyomhassuk a gombot, betehessük a kártyát.

Az ott dolgozók készségesen segítenek ebben a két műveletben. Talán sokan éppen emiatt félnek igénybe venni ezt a parkolót, hiszen jól kell kiszámolni a távolságot, hogy el ne sodorjuk autónk orrával a kártyát adó készüléket.

Lehet, hogy éppen a mélygarázsok miatt hamarosan a jogosítványok megszerzésekor a rutinvizsga része lesz az ilyen parkolókba való be- és kihajtás...?!