Léprecsalt valóság

Lassan már semmi sem az, aminek látszik. Egyesek oly magas szintre fejlesztették csalási tudományukat, hogy abba már alig lehet törvényesen belekötni. Náluk bocsánatos bűn, sőt természetes lett a hazudozás, a félrevezetés, az igazság elhallgatása. Teszik ezt, különösen azokkal, akik sebezhetőbbek, akik kiszolgáltatottabbak. A megyénkbeli munkaerő pedig ilyen. A sorok között olvasó „hiénák” – elrontva a becsületesek renoméját is – léprecsalják a minden szalmaszálba kapaszkodó munkanélkülit.

Hogy miről is van szó! Kecsegtető hirdetések jellennek meg külföldi munkavégzésről, s napjainkban, a dunántúli kedvező álláslehetőségek is mézesmadzagként szerepelnek. A hirdetésekben ígérnek, fűt, fát, aztán mikor elutazik – sokszor az utolsó fillérjét is erre áldozva – a szerencsétlen, csak les, hogy semmi sem igaz a leírtakból.

S hogy mire játszanak ezek a lelketlen hazárdírozók: vagy ott marad a melós, vagy visszamegy? Mert tudják, azért a pár forintért, sokan még a legzordabb és embertelenebb körülményeket is vállalják, csakhogy biztos jövedelemhez jussanak. A reménytelenségnél, még ez a rabszolgasors is jobb. Ha pedig nem tetszik neki – vallják – mehet az illető jó Istenhez panasszal. Mert nincs hivatal, nincs jogszabály, amibe bele lehetne kapaszkodni.

Persze, meg lehetne győződni a valóságról – mielőtt a messze távolba próbálkozik valaki –, de nem biztos, hogy a jól felépített rendszerben ez eredményre vezet.

• Puccparádé
• Fog a savfürdőben
• Mi a fene, az hogy celeb?

- Dankó Mihály -