2008.10.05. 09:58
Perelj be!
<p>Csákánnyal indult ajtót bontani egy alvállalkozó Budapesten, amikor a fővállalkozó nem fizette ki a munkája árát, két napja az adófizetés megtagadására bíztattak a körbetartozások miatt ellehetetlenült vállalkozók<STRONG>. Pusztai Sándor jegyzete.</STRONG></p>
A felelős tulajdonos-cégvezető szeretné biztosnak hinni kisvállalkozását, mert abban sokszor az ő és családja megtakarításai, hitelei, illetve a dolgozói jövője fekszik. Amikor hirtelen megnő a kereslet, elég bajos megbízható alkalmazottakat toborozni, amikor meg beüt a krach, nehéz a szemükbe nézve azt mondani: holnaptól nem kell jönni.
A nagyberuházásokat nem ritkán az egy irodás, géppel eszközzel, dolgozókkal nem rendelkező bennfentesek nyerik el leszedve a sápot. Ők gyűjtik maguk köré az alvállalkozókat, akik a haszonnal kecsegtető üzlet reményében banki kölcsönbe verik magukat gépet vásárolnak, majd dolgoznak látástól vakulásig. Először csak apró hiba, majd folyamatosan módosuló legendák miatt csúsznak a kifizetések, végül eljön a nap, amikor odalöki a fővállalkozó a hitegetett alvállalkozónak: ha nem tetszik perelj be!
Tudják ők, hogy mire ítélet születik, már újabb vállalkozásokat kopasztottak meg, fizetni még akkor sem kötelező.
Amikor a törvény nem segíti a kisemmizett becsületest, akkor az hajlamos saját kezébe venni a rendezést. Nem kényszerülne törvénytelen útra, ha a fővállalkozó sem juthatna pénzéhez addig, amíg az alvállalkozókat ki nem fizette.
- Pusztai Sándor -
