Minimum plazma

Tudom, ez nem mindig igaz, de nem is azért idéztem, hanem mert eszembe juttatta, mennyire eltorzított bennünket a fogyasztói társadalom.

Huszonöt évvel ezelőtt azzal szereztük a legnagyobb örömet a szüleinknek, amikor magunk készítette ajándékkal leptük meg őket.

Ne legyünk naívak, ez ma már senkit sem érdekelne. De még ma is azt mondom, az igazi ajándékot úgy veszi az ember, hogy év közben odafigyel szeretteinek egy-egy elejtett szavára, félmondatára, mit szeretne, mire vágyik, aztán felkutatja, megszerzi és azt teszi oda a fa alá. Egy ilyen ajándéknál nem az a fontos, mennyibe kerül, hanem, hogy a megajándékozott meghatódik attól, hogy kitaláltuk a titkos gondolatát. Hiszen ez azt jelenti, hogy ismerjük.

Manapság azonban ez macerás, mert rohanunk, mert nem beszélünk egymással. Különben sem az a fontos, hogy mi mit gondolunk magunkról, hanem, hogy mit tart rólunk a külvilág.

Így aztán jön a plazmatévé (vagy újabban az LCD-tévé), annak ezek szerint mindenki örül, és ami a lényeg, ha ünnepek után megkérdezik tőlünk, mit vettünk a feleségünknek, férjünknek ajándékba, nem maradunk szégyenben.

Nem baj, hogy nem telik rá, legfeljebb válság ide, válság oda, lesz egy újabb hitelünk a meglévő négy mellé.

- Zajácz D. Zoltán -