Aki nélkül nincs jó lakodalom

A vőfély, ha a szót

jelentését elemezzük, nem

más, mint a vő fele, a

vő társa, így tehát

a vőt képviselő ember,

akiről már 1395-ben említést

tettek a krónikák, és aki aki

nélkül nincs esküvő,

nincs lakodalom. És ez a

megállapítás még akkor is

igaz, ha a vőfély szerepe

átalakulóban van, ha a

hagyományokkal keverednek a modern kor

sajátosságai, ez pedig a

vőfély szerepét is

megváltoztatja.

Bodnár Zoltán is

részese az átalakulásnak,

bár ő maga a hagyománytisztelő

vőfélyek közé

tartozik. Számára fontos az

öltözék, a

vőfélybot, a vers, és ami

ennél is lényegesebb: a mindenre

odafigyelés. A hagyománytisztelet

népitáncos múltjából

fakad: a Nyírség

táncegyüttes tagjaként szerette

meg azokat, s kezdetben csak barátai, rokonai

esküvőjén

vőfélykedett, később

viszont egyre többen hívták, ő

pedig ment – akkor kezdett ezzel komolyabban

foglalkozni, amikor az aktív táncot

befejezte.

– A vőfélyek korábban

nagyobb szerepet kaptak, mint ma, hiszen a

vendégek meghívása, a

lakodalom menetének

összeállítása vagy a

menyasszony pártájának a

levágása a feladataik közé

tartozott – mondja. – Ez utóbbit

karddal végezték, kardja pedig csak a

nemes embereknek volt, ebből következően

sokáig nemesek

vőfélykedtek. Később

persze ez megváltozott, de az ehhez

köthető hagyományok fennmaradtak.

Ezeket ma már nem lehet maradéktalanul

betartani, hiszen a párok nagy része nem

ragaszkodik minden elemhez.

– Az esküvő az ember

életének legörömtelibb

eseménye, én pedig örülök

annak, ha ennek az eseménynek részesen

lehetek, s a sikeréhez

hozzájárulhatok – folytatja.

– Természetesen alkalmazkodom a fiatal

pár – vagy sok esetben inkább az

édesanyák – igényeihez,

és azt tapasztalom, hogy egyre nehezebb az

eredeti formákat megtartani. A

vőfély feladatai között

a versmondás, amivel sokan

azonosítják a szerepét, csak

mintegy tíz százalékot tesz ki, az

összes többit a vendégekre, a

párra való odafigyelés teszi ki, s

minden felmerülő problémát is

azonnal meg kell oldania. Arra a

kérdésre, hogy mitől marad

számára emlékezetes egy

esküvő, Bodnár

Zoltán azt mondja, különleges

emberek, nem mindennapi helyszínek, egyedi

ötletek miatt emlékszik szívesen

egy-egy lakodalomra.

Egy Izsák határában

lévő lovasbázison tartott

ceremónia azért marad

örök emlék, mert a major tulajdonosa

hívta meg a násznépet. Az

ok szomorú: a fia korábban

halálos balesetet okozott, s az

árván maradt gyerekek egyike tartotta ott

a lakodalmát – az édesapa

ezzel szeretett volna örömet szerezni nekik.

Egy másik esetben olyan helyen voltam

vőfély, ahol helyben, kemencében

sütött ételeket szolgáltak fel.

Másutt egy kamion volt a menyasszonyi

autó, máskor pedig motorral ment a

ceremónia helyszínére az

ifjú pár, őket pedig

közel ötven motoros követte, de komppal

is vittük már a menyasszonyt. Azon

az esküvőn, ahol a férjjelölt

és vendégei

Olaszországból érkeztek,

az ételek neveit olaszul is megtanultam, hogy

kedveskedjek nekik, amikor pedig japán

hölgyet vett el egy magyar fiatalember, az volt a

kuriózum, hogy a távoli

országból érkezett vendégek

valamennyien kimonót öltöttek, az

ifjú pár pedig egy szatmári

táncot mutatott be. Az egyik

kollégám mesélte, hogy egy

esküvőn, melyen

vőfély volt, elrabolták a

menyasszonyt, aki olyan sokáig nem

került elő, hogy az egész

násznép hazament, így

mire visszavitték.

Bodnár Zoltán a

vőfélykedésnek sok mindent

köszönhet: rengeteg élményt,

különleges emberek ismeretségét

és ami mindennél fontosabb: a

feleségét, három

gyermekének édesanyját is. –

Hajdúsámsonra kellett mennem az

egyik kollégám helyett, és az

egyik csali menyasszonyhoz fordulva ezt

mondtam: nekem ez nagyon tetszik, én

ennél maradnék. És nála

maradtam …

Bodnár Zoltán

büszke az általa kitalált és

megvalósított

vőfélytalálkozóra,

mely jó alkalom arra, hogy a szakmabeliek

elmeséljék egymásnak

élményeiket, megbeszéljék,

merre is tart nem mindennapi elfoglaltságuk.

Ilyenkor vetélkednek is egymással,

például levesestállal

futják körbe a templomot, de

persze a legfontosabb, hogy örülnek

egymás társaságának.

- Száraz  Ancsa -