Homokfutós gondolatok

Krúdyt úgy

szeretjük, ahogy élt és alkotott.

Bohém volt (hajjaj, de még milyen!), de

hát ki ne emelkedne felül ezen, amikor

írásaiba mélyedve letűnt

korokba repül vissza vagy éppen azon kapja

magát, mintha édesbús szerelmek

fölött tartaná a gyertyát...?

Varázsolt a tollával, mi pedig

tisztelgünk emléke előtt, a

szobrokkal is, szülővárosa

meg legfőképpen, és nem

véletlen viseli a

„Hazatérés”

címet az az alkotás, amelyet

Nyíregyháza

megvásárolt.

Tudjuk, Krúdy otthon volt

egész magyarhonban, ahol történt

valami, pezsgett az élet, jó zene

szólt, finom ételek s italok

kerültek az asztalra, no meg a szebbik nemet is

igenekre csábíthatta, így a

Balaton partján is tisztelettel

fogadták. Ez a siófoki

kétkerekű homokfutós

kompozíció azonban egy kicsit

szíven üti a

nyírségieket... Persze, tudjuk,

Krúdy irodalma halhatatlan, nem

úgy mint mi, földi halandók, akik

pénzből élünk – s mivel a

művészvilág képviselői

sem mennyei mannából tartják fent

magukat, hát szeretnék anyagiakban is

mérni tudásukat. Ez természetes

vágy, miként a miénk pedig az,

hogy a mi Krúdy szobrunk csak a

szülővárosi tisztelgést fejezze

ki.

Ez a jelkép soha nem fog kulcstartók

és egyéb dísztárgyak

ezreiben megsokszorozódni, s megjelenni a

világgiccsek sorában az

Eiffel-torony, piramisok, a velencei

gondolák mellett, de Isten őrizz is

ettől. Krúdy világa

az értő lelkekhez szól –

ezért is esik kissé zokon, ha az

üzleti szellem legyinti meg.

- Nyéki Zsolt -