Olvasónk írja: Diplomások hátrányos helyzetben

„Többszörösen”

hátrányos helyzetű

diplomás vagyok, egy

középfokú német és egy

alapfokú lovári

nyelvvizsgával. Nyáron sikeresen

megszereztem a szociológusi

diplomámat és azt hittem

enyém a világ. Aztán hamar

szembesülnöm kellett az ÉLET

nehézségeivel és

igazságtalanságaival. Az eddig szerzett

tapasztalataimat szeretném megosztani pár

sorban a hasonló helyzetben lévő

sorstársaimmal.

Diploma után rögtön elkezdtem

munkát keresni, hetente több

önéletrajzot,

motivációs levelet küldtem minden

olyan munkahelyre, ahol a

diplomámmal munkát

találhatnék. 3 hónapi

próbálkozás eredménye 2

személyes meghallgatás volt, de sajnos

munka nem lett belőle, mert nem

rendelkezem legalább 3-5 éves szakmai

tapasztalattal. Ezután már olyan

munkával is megelégedtem volna,

amihez nincs szükség

diplomára. Mivel nem rendelkezem angol

közép, vagy felső fokú

nyelvvizsgával, ezért még

a titkárnői állásokat sem

tölthetem be.

Szeptemberben eljutottam arra az

elhatározásra, hogy

regisztráltatom magam a Munkaügyi

Központban, bízva abban, hogy ha majd

START-kártyás leszek hamarabb

lesz munkám. De nem így

történt! A munkaügyi

központban közölték velem,

hogy számomra nem igazán tudnak

tanfolyamokat ajánlani. Megkaptam az

Álláskeresők

Kiskönyvét és decemberben

kellett újra jelentkeznem, amikor is

értesültem arról, hogy a napokban

indulni fog egy angol közép fokra

felkészítő nyelvtanfolyam.

Ezek után szembesültem igazán a

munkanélküliek

kiszolgáltatottságával.

Sikerült jelentkeznem a tanfolyamra,

mivel a feltétel érettségi + OKJ

tanfolyam volt. A „mi alapján

döntenek, hogy ki kerül be a

tanfolyamra?” kérdésemre

azt a választ kaptam, hogy a

nyelviskolában lesz egy

felvételi és az alapján

fognak dönteni. Következő héten

megkaptam az értesítést, hogy

mikor, hol lesz a felvételi, illetve,

hogy milyen iratokat kell magammal vinni. Itt

már volt egy kis fennakadás, mivel nem

értettem, miért van szükség

egy nyelvtanfolyamhoz „szakmai,

egészségügyi alkalmasságot

tanúsító

igazolvány”-ra. Egy-két

telefonhívás után kiderült,

hogy egy kis pontatlanság volt a

levélben, mert erre nem nekünk van

szükségünk, csak

véletlenül elfelejtették ezt

lehúzni. Ám ez a kis probléma nem

vette el a lelkesedésemet a reményemet,

hogy én majd benne leszek a

kiválasztottakban.

Csütörtökön jó sokan

megjelentünk a felvételin, a

szóbeli elbeszélgetésen

megkérdezték, miért van

szükségem erre a tanfolyamra,

és én válaszoltam, hogy

azért szeretném ezt, mert a munkaerő

piacon nagyobb esélyem lenne

munkát találni, ha lenne

még egy angol közép fokú

nyelvvizsgám is. Én kis naiv,

azt hittem előnyt jelenthet, hogy

diplomám és már

két nyelvvizsgám is van. A

felvételi végén

közölték velünk, hogy a

következő hét elején

hétfőn, vagy kedden a fognak minket

kiértesíteni telefonon. Vártam

kedd délutánig, de csak nem

telefonáltak, ezért én

érdeklődtem az eredmény felől.

Azt a választ kaptam, hogy majd szerdán

fogják azokat, és csak azokat

felhívni akiket kiválasztottak. Azok,

akik valamilyen „oknál” fogva nem

kerültek be, nem érdemelnek meg ennyit sem?

– kérdem én.

Szerda délutánig reménykedtem

– hát ha csak nem volt idő

telefonálni –, nem bírtam

tovább ezt a bizonytalanságot és

telefonáltam. Közölték velem,

hogy ha eddig nem telefonáltak, az azért

van, mert nem kerültem be a kiválasztottak

közé. Ez óriási

hidegzuhanyként ért. Megkérdeztem,

miért nem kerültem be, hisz minden embernek

joga, hogy ezt megtudja, s talán kérdezni

sem kellene. A válasz az volt, hogy a

munkaerő piaci igényeknek megfelelően

választották ki az embereket.

Megkérdeztem, hogy én nem vagyok

megfelelő a diplomámmal és

a nyelvvizsgáimmal?

Itt kezdődik az én

többszörös hátrányos

helyzetem. Hátrány az, hogy

diplomás vagyok, hogy

nyíregyházi vagyok és

még csak 4 hónapja regisztrált

munkanélküli. Ha ezeket velem a

tanfolyamra jelentkezésemkor

közlik, akkor nem reménykedek ennyire,

és megkímélhettek volna egy

újabb kudarctól. Vagy meg kellett volna

ezt mind kérdeznem? De én ezt

igazából megkérdeztem, csak

másképp hangzott a mondat: Mi

alapján döntenek?

Nem értem miért nem tudhatunk

arról, hogy kik vettek részt, és

kik nyerték meg a felvételit,

mert ha publikusak lettek volna az adatok, és

nem csak a „munkaerő piaci

igények” mondat ad nekünk

magyarázatot, akkor lehet, hogy könnyebb

lenne eloszlatni a kételyeinket is.

Nem kívánom senkinek se a

munkanélküliség

érzését, de néha egyes

emberek megtapasztalhatnák, milyen is az, amikor

ennyire kiszolgáltatott helyzetben van valaki.

Sajnos olyan világban élünk,

amilyenben, de mi emberek tesszük olyanná

amilyen. Lehet, hogy csak egy kedves szó, vagy

figyelmesség kellene, és nem

okoznánk másoknak fölöslegesen

bánatot.

Egy szomorú diplomás

Kapcsolódó cikkek:

• Miért kell mindenkinek

diploma?

nincs diploma

diplomás