2009.03.12. 06:56
Nápolyt látni...
<p>Már látni a megoldást<br /> ígérő program végét, de az<br /> új lerakók megnyitásáig a<br /> jelenlegiek közül néhánynak<br /> valószínűleg adni kell még egy<br /> kis haladékot. Ez elkerülhetetlen, hiszen nem<br /> is olyan régen láthattuk az olasz<br /> város példáját.<br /> <STRONG>Nyéki Zsolt jegyzete</STRONG></p>
A hulladék „ante portas”
– vagyis hamarosan a kapuink előtt
találhatjuk azt a szeméthegyet,
amely az emberi lét kényelme és
törvényszerűsége folytán
szinte észrevétlenül lepi el
környezetünket. Otthon, a konyha
zugában diszkréten eldugott zacskó
még nem tűnik jelentős
tételnek; a szemét levitelekor
már szembeötlik, milyen gyorsan megtelik a
lakóközösség nagy (nem
ritkán bűzös)
kukásedénye – az igazi
borzadály azonban akkor fogja el az embert, ha
terepszemlét tart a régimódi
hulladéklerakóknál.
Ezeket kell bezárni négy hónap
múlva, és ez bizony elég
közeli időpont ahhoz, hogy a megyében
keletkező évi 250 ezer tonna
hulladék elhelyezése minden
felelősen gondolkodót tettekre és
összefogásra
ösztönözzön.
Önámítás azt hinni, hogy a
tőlünk távol felgyülemlett
szeméthegy minket nem zavarhat –
abból a szemétből a
levegőbe szökik a mérgező
gáz, amit mindenki belélegez, a
talajvízbe szivárgó
szenny is mindannyiunk ivóvizét
mérgezi.
Már látni a megoldást
ígérő program végét,
de az új lerakók
megnyitásáig a jelenlegiek
közül néhánynak
valószínűleg adni kell még
egy kis haladékot. Ez elkerülhetetlen,
hiszen nem is olyan régen láthattuk az
olasz város, Nápoly
példáján, mihez vezet, ha a
szemetet nincs hová vinni. Nos,
Nápolyt láttuk és nem
szerettük meg azt az arcát – a
miénkre is vigyázzunk.
- Nyéki Zsolt -