Helyi közélet

2009.05.26. 06:25

Örökség és szakítópróba

<p>A lakoss&#225;g is takar&#233;koskodni kezdett, hiszen<br /> az &#225;llami dot&#225;ci&#243; elsorvadt, s a<br /> b&#233;r- &#233;s &#233;letsz&#237;nvonal<br /> m&#233;g mindig nagyon messze van a<br /> r&#243;zsasz&#237;n uni&#243;s<br /> &#225;lmokt&#243;l. Az emberek joggal<br /> szeretn&#233;nek annyit fizetni, amit<br /> felhaszn&#225;lnak. <STRONG>Ny&#233;ki Zsolt<br /> jegyzete</STRONG></p>

Az esetek többségében nehéz

örökséget cipelnek a

közműves (víz- és

szennyvíz, gáz, villamos energia,

távhő) szolgáltatók. A

rendszerük olyan időkben épültek

ki, amikor a hatékonyság nem volt

szempont, a hálózatok lakossági,

közintézményi és ipari

fogyasztók széles körére

támaszkodtak, s erre a magas keresletre

szabályozták az üzemeltetési

költségeket is.

A szocializmus bukása után a

szolgáltató rendszerek egy

részét privatizálták,

más részük önkormányzati

tulajdonban maradt, de bármely formában

is működjenek tovább, nyomasztó

feladatokkal szembesültek a fenntartók: a

tőkeszegénység mellett

elodázhatatlan technikai, technológiai

fejlesztéseket kellett és kell

végrehajtaniuk, miközben a vállalati

szektort sújtó felszámolási

hullámmal a legnagyobb

fogyasztók kihullottak a

hálózatból.

No és a lakosság is takarékoskodni

kezdett, hiszen az állami dotáció

elsorvadt, s a bér- és

életszínvonal még mindig nagyon

messze van a rózsaszín uniós

álmoktól. Az emberek joggal

szeretnének annyit fizetni, amit fel- illetve

elhasználnak, s igyekeznek

takarékoskodni, ahol csak tudnak, így

távhőnél is. Egyenes

következmény a leválási

törekvés a nagy

hálózatról, miközben minden

levált fogyasztó növeli a

maradókra jutó költségeket,

és van az a pont a szűkülésben,

amelytől az ellátói

hálózat összeomolhat.

Nehéz örökség, nehéz

feladat, amelyet kellő

előrelátással és

bölcsességgel kell megoldani.

- Nyéki Zsolt -

Ezek is érdekelhetik