Helyi közélet

2009.06.02. 13:56

Balekből áldozat, avagy nem mind arany…

<p>A f&#233;rfi el&#337;sz&#246;r t&#233;rdre esett,<br /> &#250;gy k&#246;ny&#246;rg&#246;tt, vegy&#252;k meg<br /> t&#337;le aranygy&#369;r&#369;j&#233;t, hogy haza tudjon<br /> jutni. &#214;tezret fizett&#252;nk neki, m&#233;g egy kis<br /> lelkiismeret furdal&#225;som is volt, de<br /> k&#233;s&#337;bb kider&#252;l &#8211;<br /> cs&#250;ny&#225;n &#225;tvertek.</p>

- Tegnap egy Miskolc melletti

kisvárosban volt elintéznivalóm.

Amikor hazafelé mentem, egy férfi

stoppolt a félreállt kocsija

mellett. Gondoltam defektet kaphatott,

ezért megálltam, hátha tudok

valamiben segíteni – kezdte

történetét egy húszas

éveiben járó fiatalember.

- Amikor lehúztam az ablakot, a jól

öltözött középkorú

férfi megszólított, és

megkérdezte, beszélek-e

németül. Arra gondoltam, biztosan csak

átutazóban van, mert a kocsija

rendszáma is osztrák volt. Mivel egy

utasom tanulta a nyelvet, szívesen

tolmácsolt nekünk.

Mondandójának a lényege annyi

volt, hogy elfogyott a pénze, és

szüksége van benzinre. Persze nem

egyszerűen kért, felkínálta

megvételre a

pecsétgyűrűjét,

mondván, ez van most csak nála, ami

értéknek számít, viszont

haza kell valahogy jutnia - nincs más

lehetősége.

- Amikor megkérdeztük, mennyit kérne

érte, a válasz hallatán elakadt a

szavunk: 30 ezerért a miénk. Mivel

egyikünknél sem volt annyi pénz -

talán még a fele sem -,

megköszöntük az ajánlatot, majd a

gázra tettem a lábam. A férfi

ekkor térdre esett, és úgy

könyörgött, hogy adjunk neki

bármennyit, amennyit szerintünk

megér az az ékszer, mert a

kocsijában van a gyereke is, és

muszáj hazamennie valahogy. Megesett a

szívünk rajta, elkértük,

és vizsgálgattuk a gyűrűt,

amely súlyra is, látszatra is

valódi aranynak tűnt, a

karátjelzések is a helyükön

voltak, szóval nem nagyon gondoltunk

másra, mint hogy az ékszert szépen

lealkudjuk. Már ötezernél

jártunk, amitől már a férfi

nem nagyon akarta lejjebb adni.

- Én fizettem, ő kezet fogott velünk

és kedvesen megköszönte

segítségünket. Miután

kifizettük, boldogan, nem kis

kárörömmel fűszerezve

konstatáltuk a tényt: „Jól

megszívta a pasi, hogy egy 30 ezres

gyűrűért egy ötöst

adtunk” – mondta kacagásokkal

fűszerezve beszámolóját a

férfi, majd folytatta.

- Kicsit még lelkiismeret furdalásunk is

volt, hogy ennyi pénzből nem sok

benzinre jut szegénynek, bár a

gyűrű-mustra jobban

lekötött minket. Majd egyikünk

felvetette, hogy menjünk el felbecsültetni

egy ékszerésszel újdonsült

szerzeményünket, így

betértünk a legközelebbi

áruházba, ahol az ékszeres

részleg felé vettük az

irányt. Amikor az egyik boltvezető

meglátta a gyűrűt, azonnal

nevetésre húzta a száját,

majd kíméletlenül arcunkba

vágta: nem mi vagyunk az elsők, akik

hasonló gyűrűvel mennek

hozzájuk. Miután elmeséltük

az akkor már bosszantóan

átlátszó és

nevetséges történetünket, az

ékszerész bebizonyította, hogy a

mi aranyos kis gyűrűcskénk

rézből van, és egy forintot sem

ér. Mi pedig úgy éreztük,

elsüllyedünk szégyenünkben. Sose

gondoltuk volna, hogy ennyire hülyére

vehetnek minket. A kedves, jól

öltözött férfi, aki térden

állva könyörgött

segítségünkért, hogy

hazajuthasson, és most épp jót

röhög a markába, hogy talált

ismét néhány hihetetlenül

naiv embert, akiket simán átverhetett. Ez

az ötezres nekem tanulópénz volt.

Pedig még a karátjelzés is

helyesen volt feltüntetve rajta: 14 karátos

arany (585 ezrelékes). Legközelebb

már jobban meggondolom, mit is hiszek el idegen

embereknek – mondta egy óriásit

sóhajtva, majd szégyenkezve lehajtotta

fejét.

Mivel az ékszerész több

hasonló esetről számolt be, nem

árt, ha tisztában vagyunk

néhány ténnyel az ominózus

ékszerrel kapcsolatban:

- Tudvalevő dolog, hogy az arany még a

legtöményebb sósavban,

kénsavban és salétromsavban sem

oldódik, így viszonylag könnyű

kimutatni, ha nem valódi arannyal van dolgunk.

- A réz és a cink ötvözete a

sárgaréz, színe a

réztartalomtól függ, a hamis arany

80%-a rézből áll.

Tanulság,

avagy néhány

jó tanács, mit

tegyünk, ha hasonló

helyzetbe

kerülünk: 

1. Ha megállsz egy stopposnak,

aki arra hivatkozik, hogy elfogyott a

benzine - és benzinkút a

közelben sincs - és nem azt

kér tőled, hanem

pénzt, kérdezd meg

bátran: „Az Ön

kocsija pénzzel megy?”

2. Ha valóban benzinre kell a

pénz, ajánld fel neki,

hogy elhúzod a legközelebbi

benzinkútig, és ott

tankolsz a kocsijába.

3. Nem árt, ha mindig van

nálad egy

fényképezőgép,

és viccesen a stoppolóra

emeled. Ha feltűnően ideges

lesz tőle, minden bizonnyal

kételkedhetsz

őszinteségében.

4. Alkudj 0 forintig, és taposs

a gázra!

 

Kapcsolódók:

gagyizó csalókat

- H. Zsófia -

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában