Forró fürdő és hidegzuhany

Nem tudom, Önök hogy vannak vele, kedves

férfitársaim, de a strandon

én jobb szeretném az aligruhában

fürdőző–napozó csinos

hölgyeken legeltetni a tekintetem, mintsem

szerény kis poggyászomon, amit

magammal viszek. Minthogy azonban a szemrevaló

szépségek mellett megannyi szemtelen

tolvajjal is számolnia kell az

embernek, az utóbbi időben én

már csak a törölköző

alá „rejtett”

táskámmal szemezek a

medencéből.

Félve hagyom őrizetlenül

holmijaimat, pedig tudom, nem sok kincsre lelne benne,

aki magával vinné: egy koros, szinte

értéktelen, de annál

megbízhatóbb és szeretett

mobiltelefonra, egy-két ezer forint

„sörpénzre”, némi

ennivalóra és levetett ruháimra.

Ezért költsek

értékmegőrzőre vagy

zárható kabinra? Nem tűnik

gazdaságos, ésszerű

megoldásnak, bár ha egyszer is

lakmároztak volna javaimból a

strandszarkák, bizonyára

megfontoltabb lennék. Marad tehát a

jól bevált, bár kissé

bosszantó megoldás: felváltva

járunk csobbanni a cimborákkal, vagy a

pár méterrel odébb

heverésző, női magazinba, illetve

sportújságba belemerült szimpatikus

házaspárra bízzuk az

őrködést.

Nem csak hallgatni, meghallani is érdemes a

hangosbemondón érkező intő

figyelmeztetést, melynek lényege ennyi:

ne legyünk hülyék! Ha

felelőtlenül, szinte tálcán

kínáljuk fel értékeinket a

prédára éhes tolvajoknak,

legyen szó hanyagul levetett

karóráról, ékszerről,

vagy szem előtt hagyott mobilról, MP3

lejátszóról,

készpénzről,

bankkártyáról,

igazolványokról vagy

kocsikulcsról, ne csodálkozzunk, ha a

forró fürdőt hidegzuhany

követi a partra érve!

- Palicz István -