Helybenjáró csodacsinálók

Testvérlapunkban a Nagyerdő

elhanyagoltságát,

lepukkantságát fájlaló

földim azt javasolja a hajdú-bihari

olvasóközönségnek Példa

a szomszédvárból című

jegyzetének csattanójaként, hogy:

„Utazzanak át

Nyíregyházára, a

Sóstóra, ahol a város, a

magántőke csodát csinált az

elmúlt néhány évben”.

Ha ezt szóban is megerősíti,

kellemesen andalító zene füleinknek,

ebben a formában pedig jóleső

szembesülni azzal, hogy ilyennek látszik a

szabolcsi paradicsom a megyehatáron

túlról.

Ez az a pillanat, amikor nem szabad

hátradőlni, mint ahogy Krúdy

Gyula kényelmesen elhelyezkedik a

Benczúr téri és a

siófoki sétányon szobrozó

bricskán, sokkal inkább érdemes

felocsúdni a kábulatból.

Tényleg sokat változott

előnyére az elmúlt évek

aprólékos alkotómunkája

révén a turisztikailag is kiemelten

kezelt kitörési övezet. Valóban

szembetűnő a fejlődés.

Vitathatatlanul érződik a

megújulás iránti vágy.

Tovább szépül az

Állatpark, elfogadták a

szállodaépítési

koncepciót, és... Mostanság mintha

mégis egy olyan nyugvóponton pihenne a

nemrég még lendületben

lévő

sóstófejlesztési projekt,

ami sokáig nem tartható fenn.

Egymásra várnak a felek, a

fontossági sorrendben ez a

csapásirány háttérbe

szorul. Pedig a bevezetőben emlegetett

„csodacsinálás” tovább

folytatódhatna. Szebb látvánnyal

kecsegtet egy sóstói

zöldövezet egy körbeárkolt

politikai csatamezőnél.

- Ladányi Tóth Lajos -