2009.07.31. 08:41
Így öltöztök ti! Ti, nők!
<p>„Évek telnek el, mire<br /> elkészülsz!” - hangzik sokszor a<br /> férfiak szájából, miközben<br /> szinte megőszülnek a várakozásban.<br /> Míg a hölgypartner igyekszik a legjobb<br /> formáját hozni, a férfi éppen<br /> ettől megy tönkre. De az a helyzet, hogy nem csak<br /> a férfiak isszák meg a<br /> várakozás levét... <STRONG>Kiss Kata<br /> jegyzete</STRONG></p>
Kutatások bizonyítják, hogy ha egy
nő naponta akár csak 15 percet tölt el
a ruhásszekrény előtt, az
már akkor is majdnem egy teljes
évét jelent a teljes
életéből. Tehát
akárhogy is nézzük, a nők
életük során majd egy évet
szinte csak azzal töltenek el, hogy a „Piros
vagy kék?” dilemmát
megoldják. Érthetőbb lenne a
helyzet, ha bombaszakértőként
tennék föl ezt a kérdést
magunknak. Ott talán számítana,
hogy a piros vagy a kék-e a jó
választás.
Beleborzongok a gondolatba, hogy
nőként életemből
talán egy teljes évet azzal
töltök el, hogy különféle
holmikat szedek magamra, hogy aztán
elégedetlenül tépjem le őket.
Cipőket próbálgatva,
öveket cserélgetve percek milliói
tűnnek el a semmibe. Női
hiúságunk a vesztünk...
A legjobb az egész
„öltözgetősdiben”,
hogy a nő inkább a többi
nőnek öltözik ki. Míg a
férfiaknak mindenben szépek vagyunk,
addig egy másik nő éles
szeme kiszúrja a legapróbb
szálkibomlást is a blúzunkon. Ha
pedig észreveszi, akkor már csak
természetes, hogy szóvá is teszi.
Nehogy már jól érezzük
magunkat a mikroszálaiban bomlásnak
indult blúzunkban! A női
kritikától nincs halálosabb a
világon. Talán épp ez indokolja,
hogy életünkből egy teljes évet
áldozzunk, csak hogy kikerüljük a
kukacoskodást.
A szekrény előtt állva a
nő fejében elméletek
milliói fogalmazódnak meg: „Ha ezt
veszem fel, akkor üléskor ki fog
látszani a hátam. Ha azt a
nadrágot veszem fel, abban nem elég
csinos a lábam. Ez nem passzol a
táskámhoz. Az meg nem passzol a
kedvemhez. Ez a felső majdnem jó, de ebben
van egy fehér csík. Az a sárga sem
rossz, de ujjatlan. Hm, a zöld jó lesz.
Ó, mégsem. Annak túl vastag a
pántja.” Nincs az a ruhadarab,
amelyre ne találnánk kifogást,
hogy épp miért nem jó.
Amíg a férfiak az egyszerű
„Jó lesz ez a póló meg ez a
farmer.” gondolattal továbbsuhannak a
mosdó irányába, addig a nő
szinte idegösszeroppanást kap a
gardrób előtt. A nő, ez a
különleges teremtés nem csupán
a „Mit vegyek fel?” egyszerű
kérdésre keresi a választ.
Vegyük csak például a „Milyen
idő várható?”, „Ehhez a
ruhához van-e megfelelő színű
cipőm?”, „És
táskám?”, „Övem?”
kérdéseket. Persze azért a
körömlakk sem gond, ha passzol mindehhez. Az
öltözködés hiába
jár már a 99%-nál, ha az
utolsó pillanatban beüt a krak, akkor
jöhet a teljes árucsere. Hiszen, ha a
tűzpiros felsőhöz nem passzol a
kasmír piros topánka, akkor ugrik a piros
nyaklánc, az öv és a táska
is. Szóval nem elég a felsőt
átcserélni, hanem repül a
nadrág, a szoknya és a
fülbevaló is. Kicsit úgy
működik, mint a
számítógép
„Reset” gombja. Természetesen
készülődés során
akár több alakalommal is benyomódhat
ez a gomb...
A készülődés 44.
percében a férfi már csak
közömbösen szemléli a
lakásban mókusként
rohangáló nőt, aki hol a
fürdőben, hol a cipős
szekrény előtt villan fel. Amikor
végre megvan a hőn áhított
összeállítás, a madame
kilép a szobából. Már
épp mosoly kezdene a fakadni a férfi
arcán, mire a nő felsikít -
„Jajj, a piros táskát kell vinnem,
nem a feketét!”, majd egy hirtelen
hátra arccal eltűnik szoba
irányába. „Oda Buda!”- zuhan
magába a férfi. Szíve szerint
inkább már nem is menne sehova, amikor
hirtelen megjelenik a tökéletes
külsejű amazon. Egy kacér
csókkal visszaadja párja elveszett
életkedvét, majd az
elbódított hímneművel
könnyedén libben ki az ajtón.
divatbaki
öltözék: mit illik?
fénye” óvszerrel
pózol
a kánikulában
- Kiss Kata -