Helyi közélet

2009.10.01. 06:17

Táliboktól fenyegetve

<p>Amikor a ny&#225;ron debreceni<br /> &#250;js&#225;g&#237;r&#243; koll&#233;g&#225;m<br /> lehet&#337;s&#233;get kapott arra, hogy a<br /> honv&#233;delmi miniszter<br /> k&#237;s&#233;ret&#233;ben ell&#225;togasson az<br /> Afganiszt&#225;nban &#225;llom&#225;soz&#243;<br /> magyar katon&#225;khoz, irigyeltem is meg nem is.<br /> <STRONG>Zaj&#225;cz D. Zolt&#225;n jegyzete</STRONG></p>

Irigyeltem, mert mint minden

újságíróban, bennem is

él egyfajta kíváncsiság

és kalandvágy: szívesen lettem

volna néhány napig a

tábor lakója, és persze

az is eszembe jutott, hogy amúgy,

turistaként aligha juthatnék el ebbe a

híressé-hírhedtté

vált országba. Ugyanakkor tudtam azt is,

hogy aligha engednének ki a támaszpont

falai közül, vagyis nem látnék

utcákat, tereket, embereket, pedig az ember

ilyesmire vágyik utazás közben. Arra

viszont nem, hogy robbantsanak mellette vagy egy

kapualjból váratlanul tüzet

nyissanak rá.

Katonaként biztosan

másképp mérlegel az ember,

bár sok lehetőség így sincs:

vállalhatja kalandvágyból,

hivatástudatból vagy egészen

egyszerűen a pénzért: ne

felejtsük el, hogy nagyrészt fiatal

emberekről van szó, akik most kezdik az

önálló életüket, idehaza

lakásra, egzisztenciára vágynak.

Ha túlélik. Mert

Afganisztánban vagy Irakban

szolgálni azért nem ugyanaz, mint

Cipruson vagy a Sínai-félszigeten. Ne

feledjük, két hősi halottunk

már van. Nem tudom, hányan tervezik a

visszatérést azok közül, akik

most hazajöttek, de egy biztos: most sokkal

több tudás és tapasztalat

birtokában hozzák meg a

döntést.

- Zajácz D. Zoltán -

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában