Térdre rogytak az épületek Indonéziában

Speciális nemzetközi

mentőcsapat tagjaiként vehettek

részt a mentési

munkálatokban a Richter-skála

szerinti 7,6-os fokozatú

földrengés

helyszínén. Ezernél több a

halálos áldozatok, a

Baptista Szeretetszolgálat

küldöttsége hiába

próbált

túlélőket keresni, nem

találtak a romok alatt. Arról

viszont meggyőződhettek, hogy mitől

omlottak össze az épületek.

Kolumbia, Albánia, Törökország,

India, Irán, Szudán, Palesztína,

Srí Lanka, Egyesült Államok,

Pakisztán, Románia, Szerbia, és

legutóbb Indonézia. Az

ominózus helyeken különböző

mértékű természeti

katasztrófák után vettek

részt a mentési

munkálatokban a

szabolcs-szatmár-beregi

kötődésű jótevők.

– Éppen Szolnokra tartottam egy

rendőrségi konferenciára, amikor

érkezett a jelzés, hogy újabb

földrengés rázta meg

Indonéziát, és

lehetőség szerint részt

vehetünk a mentésnél.

Miután kialakult a stáb, múlt

pénteken keltünk útra és

szerdán érkeztünk haza a messzi

útról – idézte fel a

történteket Vincellér

Tibor, a Kelet-Magyarországi

Speciális Mentő Egyesület

elnöke.

– Alapvetően ott merőben más a

település-szerkezet, a

földrengés epicentrumában

található város

körülbelül akkora helyen terül el,

mint mondjuk Szabolcs-Szatmár-Bereg

megye. A helytelen építési

technológiai miatt rogytak térdre az

épületek, ugyanis a betonacél

helyett köracélt használtak.

Átvizsgáltuk a ránk bízott

romokat, ám

túlélőt ott nem

találtunk. A pakisztánihoz

hasonló módon csak az első napon

emelték ki egyetlen

túlélőt a romok

alól. Nagyon sokan segítettek,

találkoztunk például koreaiakkal,

svájciakkal, amerikaiakkal,

ausztrálokkal, japánokkal, oroszokkal,

szlovénokkal, szlovákokkal,

osztrákokkal és németekkel is. A

Szabolcs Online-on olvastam, hogy

Záhonyban is rengett a föld, a

2,2-es erősség azonban merőben

más – szerencsére.

A kis Papp a nagy indonéz

földrengésnél

Dr. Papp István gyakorlottan

tesz-vesz a műszaki

mentéseknél. Munkahelyi

elfoglaltságai megakadályozták

abban, hogy Ázsiába utazzon, a

családból mégis volt, aki

beleszagolhatott a földrengés

utáni indonéziai levegőbe.

– Tizenkilenc órás

repülőút után

érkeztünk meg. Korábban

gyakorlatokon vettem részt, ez volt az első

éles bevetésem – árulta el

ifjabb Papp István, a Corvinus

Egyetem másodéves

kommunikáció-média szakos

hallgatója. – Családi

indíttatásból kezdtem el annak

idején, és érdekes volt

szembesülni azzal, hogy miként

működik a mentési rendszer. Az

egyetemen rugalmasan álltak hozzá,

viszonylag könnyen el tudtam szabadulni. A

tapasztaltak után úgy érzem, hogy

máskor is szívesen segítek,

persze, minél kevesebbszer legyen erre

szükség.

- Ladányi Tóth Lajos -