Meddő idegenkedés az idegenektől

– Az idegenkedés ellenére a

fejlettebb országok egyszerűen nem

nélkülözhetik a

bevándorlókat – indult ki

hazájának gyakorlatából a

Luisville-i Egyetem (USA) igazgatója.

Dr. Thomas R. Lawson

Nyíregyházán, a nemzetközi

tapasztalatcserére épülő

program zárókonferenciáján

tartott előadásában.

– A konfliktusok megítélése

változó: az Amerikai Egyesült

Államokban néhány

évvel ezelőtt a

bevándorlást tartotta a

legnagyobb problémának a

társadalom, ám az iraki

háború kezdetétől

háttérbe szorult ez a téma.

Ezután a gazdasági válság

és a recesszió kötötte le a

média és az emberek figyelmét,

míg napjainkban az Obama

elnök által keresztülvitt

egészségügyi reform vette át

a vezető helyet. Ez egy ilyen jelenség:

bár valóban az egész

társadalmat érintő, sőt, a

világ jelentős részére

kiható eseményekről van szó,

a közfigyelem hullámzó –

helyezte némiképp a relativitás

alapjaira a bevándorlást a

vendégelőadó.

Ezt támasztja alá a tény is, hogy

a bevándorlás

megítélésében

lényeges kérdés, mekkora csoportot

érint és milyen kör mindennapi

életét befolyásolja.

Vizsgálni lehet például, hogyan

jelennek meg a bevándorlók a

helyi munkaerő piacon vagy a vallási

életben, hogyan hatnak az egyes szegmensekre a

gazdaságilag aktív

népességen belül, a nők

és a férfiak vagy éppen az

alacsonyan képzettek vagy a magasabban

kvalifikált munkaerő

foglalkoztatására.

A magyarok álmai

Maguk a magyarok is több

bevándorlási hullám

részesei voltak a történelem

folyamán – emlékeztetett

Thomas Lawson –: nagy

hullámban érkeztek

Magyarországról az

USA-ba az 1800-as évek

végén, s több mint 1 millió,

1870 és 1920 között született

ember illeszkedett be az amerikai társadalomba.

Ez a mai Magyarország

népességének 10

százaléka! Sok embert veszített az

ország az 1956-os forradalom után is,

ekkor 200 ezren hagyták el

szülőföldjüket, s ami igazán

nagy veszteség a magyarságnak,

hogy a kivándorlók 34

százaléka volt 20 év alatti

fiatal. Ez olyan munkaerőt képviselt, amely

a befogadó országok (közel

harmadrésze az USA) gazdaságában

jelent meg termelőerőként.

A szocilaista időszak 45 éve alatt a

diktatúra lezárta a nyugati

határokat, de folyamatos volt a lassú

elszivárgás (disszidálás),

majd a rendszerváltással

összeomló vasfüggöny

fölött felgyorsult a

kivándorlás. Ezzel egyidőben

Magyarországra is mind többen

érkeztek, s bár eleinte

közbülső

állomásként szerepelt a

bevándorlók

térképén, idővel

szélesebb körben vált

célállomássá. A magyar

társadalom számára ez egy

új helyzetet teremtett: az emberek vegyes

érzelmekkel fogadták az idegeneket,

míg az intézményi rendszer

jelentős elmaradással reagált a

jelenségre. Azt látni kell, hogy minden

embernek van célja, vágya,

családja, motivációja, hogy

gondoskodjon magáról és

szeretteiről, függetlenül attól,

hogy bevándorló vagy adott

országban honos állampolgár.

A civilek bevonásával

Egy 2006-os felmérésben a

középiskolás tanulókat

kérdezték arról: mit

szólnának, ha a padtársuk

más országból érkezett

illetve más nemzetiséghez tartozó

lenne. A válaszokból kiderült: az

Erdélyből érkezett magyarok

elfogadottsága magas szintű, míg a

cigány etnikumhoz tartozókkal

kapcsolatban adtak

„legnyugtalanítóbb”

érzéseiknek hangot. A

megítélés azonban több

szempontból is változó: a

lányok sokkal elfogadóbbak, mint a

fiúk, azután területi

különbségek mérhetőek, az

ország nyugati részein nagyobb a

tolerancia, mint a keleti szegletekben. A gyerekek

előítéletességének

fokát nagyban meghatározza a

szülők műveltségének,

iskolázottságának szintje is. Az

előítélet egyébként

könnyen leleplezhető: a megkérdezettek

nagy számban utasítják el a

pirézek megjelenését is – ez

az a népcsoport, amelyik nem is létezik,

csak a kérdőívekben kitalált

nemzetiség.

Mindent összevetve: ha a XX. század a

migráció időszaka volt, akkor a XXI.

századhoz a bevándorlás

jelensége fog kötődni, mert a

fejlettebb országoknak, Európának,

s benne Magyarországnak is

szüksége van a frissülésre. A

társadalom elöregedik, s mivel a

várható életkorok növekednek,

saját népességből nem lehet

biztosítani a termeléshez

szükséges munkaerőt. Ezért

fontos felkészíteni a társadalmat,

az embereket a befogadásra, s megteremteni az

ehhez szükséges intézményi

hátteret, s bevonni a civil szervezeteket a

beilleszkedés

elősegítésébe.

A „Velük is számolunk” program

kidolgozója és indítója a

Human-Net Alapítvány volt, s

Nyírscsák János

igazgató elmondta: a pályázatuk

célja, hogy nagyobb eséllyel

integrálódjanak a helyi

közösségekbe a harmadik

országból érkező és

legálisan Magyarországon

tartózkodó

bevándorlók. Segíteni

kell abban, hogy az ő

részvételük a társadalom

életében hasznossá váljon,

előnyt kovácsolva az eltérő

nyelvi, kulturális és szakmai

hátterükből.

Kapcsolódó cikkek:

• Bevándorlók a kapuink

előtt

bevándorlásról

áldozatairól

- Nyéki Zsolt -