Átjutunk a túlsó partra

A folyó mindig akadályt, a rajta való átkelés pedig kihívást jelentett a közlekedő ember számára. A révészek eleinte csónakon vitték át a gyalogosan, vagy legfeljebb biciklivel közlekedőket. De ha valaki egy lovas szekérrel, később autóval akart átkelni a Tiszán, ez már nem volt elég.

Tuzséron nem épült híd, viszont megszületett a komp. Gyermekkoromban a komp volt a kedvencem, mindig lestük, mikor jön, mikor megy – a túlsó parton soha nem volt semmi dolgunk, de sokszor felszálltunk rá, csak azért, hogy oda-vissza megtegyük az utat. Jóval később, amikor már egyetemista voltam, az Olaszországból érkezett barátaimat is kivittem a tuzséri folyópartra, hogy kipróbálhassák.

Amit még nagyon szerettem, az a pontonhíd volt Dombrád és Cigánd között. Mindig valami izgalommal vegyes gyönyörűséget éreztem, ha autóval áthajtottam rajta, hiszen jobbra-balra ingott a kocsi alatt.

Valljuk be, egy stabil kőhídon való közlekedésben már nincs semmi élvezet, másfelől viszont praktikus. A naményiaknak már nagyon járna ez a híd, és persze a gyarmatiaknak is, hogy ne a belvároson dübörögjenek át a súlykorlátozás miatt most feléjük kerülő kamionok.

- Zajácz D. Zoltán -