Helyi közélet

2011.01.21. 17:38

A kellékes nem mellékes

<p>Természetes dolog, hogy a nagy nap előtt minden hölgy tetőtől-talpig szépítkezik, hogy a megfelelő formáját hozza az oltárnál, hiszen ez a nap csak egyszer van az ember életében jó esetben. Most abban szeretnénk a menyasszonyoknak egy kis tanácsot és segítséget adni, hogy milyen sminket, műkörmöt illetve frizurát viseljen a nagy napon.</p>

A kezünket kérik meg

Napjainkban a hölgyek nagy többsége műkörmöt visel. Tartós, szép, csillogó ki tudna egy ilyen szép körömnek ellen állni, ha esetleg nincs megelégedve a sajátjával?

Nemcsak a legfiatalabbak körében hódít, minden hölgy szívesen jár műkörmöshöz. Van aki a rövidebb körmöket míg mások a hosszabbakat, valaki a visszafogottabb színeket kedveli, mások pedig az erősebb, feltűnőbb színeket. Mindenkinek más és más az ízlése, emiatt is nagy kreativitást igényel ez a szakma.

Hihetetlen vagy sem, már időszámításunk előtt is ápolták az emberek a körmüket és változatos formákat hoztak létre. A történelmi korokban az ápolt,festett vagy extrém hosszúságú körmök viselése elérhetetlen volt egy átlagos ember számára, mivel a magasabb társadalmi helyzetben élők ezzel szimbolizálták a gazdagságukat, illetve azt hogy kétkezi munkához nincs közük. Az igazi nagy robbanás az 50-es években kezdődött el a színes Hollywoodi filmes szakma miatt. A keresett színésznők a filmfelvételre valódi körömből készített úgynevezett vendégkörmöket ragasztottak,viszont ez nem tűnt eléggé tartósnak. A műkörömépítés technikája azóta is folyamatosan fejlődik és változik. A lényeg a kreativitás ettől olyan érdekes és szép ez a szakma.

Már Kleopátra is

A nők már ősidők óta használnak sminket. Kezdetben az ókor nagy bálványa Kleopátra már festette illetve kontúrozta a szemét az ajkát pirosra festette és a szemöldökét is vastagon húzta ki szénnel. A középkorban, mint sok más dolog a sminkelés is háttérben szorult. Ugyanis az előkelő hölgyek nagy többsége nem sminkelte magát, hiszen a sápadt bőr az előkelőség és a törékenység szimbóluma volt. Emiatt sem tartózkodtak túl sokat a friss levegőn, és nem is dolgoztak a szabadban, mert a nap által barnított bőrt durvának és „parasztosnak” titulálták. Az 1500-as években sem volt ez másképp, még mindig a fehér bőr volt a divat, viszont a szemhéjukat már pasztell színekkel színezték és a szájukat is vörösre festették. A 19.századi nőknél is a sápadtság volt a divat. Ezt mesterségesen úgy érték el, hogy ecetet ittak és kerülték a napfényt. A hölgyek használtak némi rúzst, de az erős smink határozottan nem a nemességre utalt.

Az 1900-as években a fiatal hölgyek rájöttek, hogy a bőrük ápolása érdekében kell valami ami csökkenti az öregedést, ezért vad diétába kezdtek és tornagyakorlatokkal tartották karban a testüket. Ekkor a smink diszkrét volt és fokozatosan kezdték elfogadni a használatát. Először a barackos színű szem és száj jött divatba, majd később ezt a színt a babarózsaszín váltotta fel. A hölgyek nagy örömére megjelentek az első szépségszalonok, ahol már lehetett rúzst és krémeket vásárolni. Divatos volt a papír púder használata, mely kis lapocskákból állt. Ezt az orra és a bőrre lehetett nyomni és így az ott púderfoltot hagyott maga után. Ekkorra már a hölgyek feketére festették a szempillájukat és sötétvörösre az ajkukat.

Az 1920-as néma filmek korában a színésznőknek megengedett volt az erős smink. Világos alapozó, szemüket erős feketével színezték és kontúrozták. Az 1920–30-as években Coco Chanel, pedig évszázadok után divatba hozta a napbarnított bőrt.

- Hanuszik Barbara -

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában