Fohász a sóstóhegyi iskoláért

Fohász az iskolánkért

Istenem mentsd meg e kicsiny iskolát

Mit 100 éve őseink örökül hagytak reánk

Munkájukat Urunk, ne hagy porba hullni

Add, hogy gyermekeink tudjanak tanulni.

Gyermekünk Nemzetünk tartó oszlopa

Mi lesz velünk Urunk, ha nem lesz, ki tartja?

Mert ma iskolánkat, holnap templomunkat,

Ó mi lesz Istenünk, ha mindenből kifosztnak?

Tudjuk, hogy nagy a baj, s azt is, kik okozták,

Ők segíthetnének, de meg se próbálják!

Ebek harmadjára ők vitték Országunk

Kérünk Téged Isten, segíts talpra állnunk.

Tatártól, töröktől mindig talpra álltunk

Segíts hát jó Uram újból megpróbálnunk!

Húsz éve életünk nagyon megváltozott,

De ha nem is mondjuk, Te Istenem, tudod.

A baj most végtelen, ezt mindenki tudja,

Hisz túl sok a munkás és kevés a munka

Ó mondd mi lesz, ha kihal az iskola?

Népünk arcán derű lesz-e még valaha?

Ha egyszer sírjaink fájón domborulnak,

Lesz-e még Istenem, akik ráborulnak

Drága szép Országunk maroknyira apadt

Kérünk, Ó Istenünk tovább fogyni ne hagyd,

Iskolánk nélkül kihal a nemzetünk

Ne hagyd elveszni Őt, édes Jó Istenünk!

Sajnos a kis ember pénzt nem tud adni

Minimál béréből nem tudott spórolni.

Két kezű munkánkat soha  nem sajnáljuk

Mit elődeink tettek, mi is felajánljuk

Ha mégsem lesz elég a sok jóakarat

Kérjük fohászunkban a gazdag bankokat

Minden bank fogadjon egy osztályt örökbe,

Befektetésként biztos megtérülne

Születnek még talán, kik megirigyelhetnek

Kölcseyk, Móriczok és Szabó Lőrincek

Tanítsák meg őket a pénzzel is bánni

Hogy országunkat ne fossza ki senki!

Figyelmeztesd Atyánk, ha megtenné bárki

Pótkocsival hozzád nem juthat fel senki!

Édes Jó Istenem túl nagy kérés lenne

Sóstóhegy mellett néz most le Orosra

És ha ezt megteszed, csak egy kérés volna!

Iskoláinkat mentsd meg Urunk sorba!

Hálát adunk Néked, ha meghallgatsz minket!

Nézd drága kincseink, drága gyermekünket!

Köszönöm Istenem, meghallod imámat!

Mentsd meg drága Isten, mentsd meg iskolánkat

Bártfai Jánosné Sóstóhegy