A rádióamatőröket az internet sem némíthatja el

Természeti vagy egyéb katasztrófa idején a professzionális hírközlés megszűnhet egy időre, a rádióamatőrök viszont tudják használni saját készülékeiket a legnagyobb bajban is.

A rádióamatőr-mozgalom megalapítása óta olyan önképzésen alapuló szolgálat, melyet adó-vevő készülékkel, valamint engedéllyel rendelkező rádióamatőrök végeznek. Az idén épp 25 esztendeje, hogy egy speciális hírműsort sugároznak e témakörben Hajdú QTC címen, mely napjainkban a világhálón is hallgatható.

Papp Erika

Rózsa Dezső, aki 1982 óta hódol e szép és érdekes ténykedésnek, ’92-től társadalmi munkában szerkesztője az adásnak. A rádióamatőrködés történetéről és rejtelmeiről a nyíregyházi nyugdíjas szervizműszerészt, Venczel Miklóst faggattam, aki egyben a Magyar Rádióamatőr Szövetség alelnöke.

– Hazánkban a második világháború előtt adták ki az első rádióengedélyeket. Akkor még a vételért is fizetni kellett. A háború alatt az engedélyezés szünetelt. Azután a rendszerváltásig a rádióamatőrök tevékenysége a honvédség hatáskörébe tartozott. Közben a magyar rádióamatőrök világszerte széles körű kapcsolatokat építettek ki. Rádiós sportversenyeket rendeztek, melyek napjainkban is zajlanak. Lényege, hogy bizonyos feltételekkel, bizonyos idő alatt hány összeköttetést képesek létesíteni a versenyzők. Másfajta versenyformák is vannak. Klasszikusan a Morse-adással indult: a rövid és hosszú jelek kisugárzásával, és a másik oldalról való levételével. Régen a Morsét kézzel adták és vették papírra ceruzával. A második világháborúig ez volt a professzionális híradás. A technika fejlődésével később élő hanggal is lehetett összeköttetést teremteni. Ekkor már működtek adókészülékek.

Az volt a rádióamatőrök célja, hogy minél kisebb teljesítmény mellett minél nagyobb távolságokat hidaljanak át. Ebből alakultak ki a versenyek. Ha a Földről kisugárzunk egy rádiójelet, a víz, az épületek stb. visszaverik. Érdekesség, hogy a ’40-es évek táján Bay Zoltán fizikus egy kísérlettel bebizonyította: a Hold is visszaveri az általa kisugárzott rádiójeleket 2 másodperces késleltetéssel. Ezt használják a mai rádióamatőrök is. Fontos eseményeink az időnként különböző helyszíneken megrendezett, jó hangulatú találkozók. Ide családtagjaink is elkísérnek bennünket.

– Honnan származik a rókavadászat elnevezés?– Ez kissé komolytalan név. Hisz az angoloknál a kutyás rókavadászatot hívják így. Több nemzetközi neve is van. Nálunk a rádiós tájékozódási futás az ismert változat. Amikor az első világháborúban elkezdték használni a rádiót, mint harceszközt információk továbbítására, felmerült az igény: be kellene mérni, honnan sugároznak, hogy elnémíthassák azokat. Innen ered a rádió-iránymérés. Eleinte csak hadi tevékenység volt, majd a ’30-as években rendezték meg hazánkban az első rádióamatőr iránymérő versenyt. Egy rádióadót kellett megkeresni: gyalog, kerékpárral vagy motorral. Olyan saját készítésű adó-vevőkkel, amelyek megfelelő antennával rendelkeztek. Később elterjedt ez a versenyforma. Nyíregyháza a világ élvonalában áll, több világ- és Európa-bajnok él itt.

– Mi a szerepe az átjátszóállomásnak?– Ultrarövid hullámon korlátozott az áthidalható tér. Mert minél magasabb frekvenciájú a rádióhullám, annál jobban hasonlít a fény tulajdonságaihoz, ugyanis mindkettő elektromágneses hullám. Lehetetlen látóhatáron túli összeköttetést létesíteni, hiszen a két állomás nem látja egymást. Ezért egy magas hegyre feltesznek egy rádióadót és -vevőt, ami egyidejűleg működik, veszi az egyik adónak a jelét és ezt egy másik frekvencián elsugározza. Így nagyobb távolságot lehet elérni.

– Ki támogatja a rádióamatőröket?– Jelenleg mi magunk, saját zsebből. A tavalyi évig a Rádióklub – mely Nyíregyházán 55 éve működik – mint sportegyesület kapott némi támogatást az önkormányzattól. Mostantól csak az eredmények számítanak. Ez így megy országszerte.

– A vészhelyzetkommunikáció igen hasznos a társadalom számára. Ildomos lenne, ha állami támogatásban részesülne. Mi is ez tulajdonképpen?– A katasztrófa-hírközlés. Már többször feléledt dolog, például árvíz, földrengés esetén. Ilyenkor, ha a hírközlési rendszerek sérülnek vagy valamelyike kiesik, akár órákra is használhatatlanná válik. A rádióamatőrök sokfelé élnek, ezért rugalmasabbak, s így jól hasznosíthatók segítségnyújtásra. A ’70-es árvíznél én is dolgoztam hírközlési vonalon. A román forradalom idején is rádióamatőrök bonyolították a kommunikációt. Akkor mindössze 4 telefonvonal ment ki oda országunkból; állandó volt a foglaltság. Így tudtuk meg, mennyi gyógyszerre, kötszerre és egyebekre van szükség. Mindenütt, ahol természeti katasztrófa sújt – például cunami –, ott a professzionális hírközlés megszűnik egy időre, épp a zártsága miatt. A rádióamatőrök viszont tudják használni saját készülékeiket a legnagyobb bajban is. Most folyik tárgyalás a Magyar Rádióamatőr Szövetség és a katasztrófavédelmi szervek között kapcsolataink átszervezéséről. Megyénk több településén élnek amatőrök, akik bekapcsolódhatnak ebbe a munkába.– Rövidesen rádióamatőr-vizsga lesz.

Miként lehet felkészülni?– A vizsgákat a Magyar Nemzeti Hírközlési Hatóság tartja. Honlapjukon és a szövetségünkén is van tananyag a www.mrasz.hu.-n és a Google-ban is található. Több részből áll a számonkérés: műszaki, rádióforgalmi, balesetvédelmi és jogi ismeretekből. Kezdetben a rádióamatőrök maguk építették készülékeiket. Ma már megvásárolhatók különböző minőségben. Típusonként mellékelnek kezelési utasítást. Használt adó-vevők is beszerezhetők. – Úgy hírlik, a rádióamatőrök tábora egyre apad. Hányan élnek közülük megyénkben? – Ötven-hatvanról tudunk.A Hajdú QTC történetéről a közelmúltban megjelent kiadvány ajánlójában Rózsa Dezső többek között ezt írja: „Harmincöt éves voltam, amikor kezdődött ez az egész, s most őszülő fejjel mondom: megérte! Megérte mindig tanulni, mindig akarni, s másokat is csábítani, egy fantasztikusan szép és hihetetlenül nehéz munkára hívni.”