Együtt egy asztalnál

Ismerősöm szerint mindig vannak olyan gumicsontok, amit úgymond a vezetők bedobnak a közéletbe, hogy amíg azon rágódnak az emberek, elfelejtik a komolyabb gondokat! Dankó Mihály jegyzeteSzerinte ilyen az újabb jelkép érkezése: az Alaptörvény Asztala. (Emlékszünk még a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatát egy éve függesztették ki az állami intézmények bejáratához?)Én elfogadom, amióta az ember egy kicsit „tudatra ébredt” kellenek neki a fétisek. Ez fajta kötödés a „bálványokhoz”, a mindenek fölött álló tárgyakhoz napjainkra is megmaradt. Hisz egy-egy jelkép pl. a magyar Szent Korona, vagy a nemzeti színű zászló a tárgyiasult mivoltát már régen felül múlta.

S most itt az asztal. Hogy miért éppen ez lett a kiválasztott: talán, mert ez messze többet jelent, mint bármelyik tárgy a lakásban. E mellé ül le a család, ezen szegjük meg a kenyeret, sírjuk el a bánatukat és még sorolhatnám.

Most mégis aggályoskodom, mert nagyon rossz emlékek jutnak az ilyen direkt „imádatról” az eszünkbe. A kötelező dolgok, visszafele is elsülhetnek. Rá kellene bízni, az állampolgárokra, találják ők meg a helyet, ahol leülhetnek, és saját belső késztetésük hatására beszéljenek (akár rendeljék meg) az Alap Törvényről, a jogokról a gondokról! De valaki hallgassa is meg őket!

- Dankó Mihály -