A dicsőséges nyolc év nyomában

Gulács - Kárpátalja kétségtelenül legfényesebb időszaka a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc. A mai Ukrajna területén találhatóak azok a helyszínek és megtörtént események, amelyek a Nyolcéves Viadal alfájának és omegájának tekinthetők. A „nagyságos vezérlő fejedelem mintegy 3 évet töltött történelmi határainkon túl Galiciában (Halics) és Volhiniaban (Lodoméria) az egykori Lengyel Királyság területén, a mai Ukrán Köztársaságban.

Brezántól Kukuzivóig

A mai viszonyok között kényelmes autóbuszos körutazás során megtekinthetjük azokat a történelmi helyeket, melyeket Rákóczi Ferenc lába is érintett és meghatározóak voltak a szabadságharc számára.

Barangolásunkat Kárpátalja egykori gyöngyszemén, Beregszászon az egyik zászlóbontás helyszínén kezdjük. Ősi fészkükben, a munkácsi várban szinte hallhatóak a fejedelem léptei. Hét évig élt a szabadságharc fővárosában II. Rákóczi Ferenc. A beregvári őspark 350 éves tölgyfái alatt még a gyermek Ferkó is szaladgált. Finom ebédre invitálnak Vezérszállásnál, hiszen a nevét róla (tőle) kapta.

...„Bércre hág és völgybe száll”... nemzeti imánkkal is emlékezünk 1703. júniusi hazatértére és az 1711. februári végső elmenetelére a Vereczkei-hágó gerincén.

Már Galíciában, Szkole városában a lengyel főúri kastélyban a „vajai találkozó” előtt meghallgatja Károlyi Sándort a békekötés feltételeiről.Aztán 1711. március 26-án Sztrijben újra meghallgatják Károlyit. A „csonka” Szenátusi ülésen elutasítja a császári határozatot.

Végtől a kezdetekig

Kényelmes lembergi éjszakai pihenő után Kukuzivót (Kukeziv) keressük fel. A lengyel pánok egykori kastélydombján az 1711.április 18-i utolsó szenátusi ülésre emlékezünk. A fejedelem egy évig élt itt. Május 1-jén értesül a Szatmári Béke aláírásáról. Feloszlatja a Szenátust. Udvartartását - édesanyja példája nyomán - felmenti hűségesküjük alól. Talán ez Rákóczi államának „omegája”.

Száz kilométerre innen viszont az „alfa” köszönt bennünket: Brezán (Berezsany) városa. Bécsújhelyből ide vezetett az útja és 1703. júniusig biztos menedék volt a lengyel nagyhetmán vára. Találkozás a kuruc követekkel, Esze Tamással. Az ország népét hadba hívja a Brezáni Kiáltványban. „Egy nagy nyáj pásztorává tettél Uram!”

Aludjunk egy kényelmeset a Prut folyó partján Jaremcse városában.

Galíciát elhagyva Rákóczi József útján a Tatár-hágón visszatérünk Kárpátaljára, hol minden Rákócziról mesél. Köszöntenek Körösmező hucul kurucai. Pihenj meg Huszton a felvidéki hadmozdulatok központjában, hol eredetileg a Szatmári Békét kívánták aláírni.

Menjünk át Dolhára, a magyar-ruszin testvériség szimbólumává vált 1703. június 6-diki csata helyszínére. A Hömlöc-hegy túloldalán Salánkot köszönthetjük, az utolsó országgyűlésének helyét. Innen távozott el 1711. február 22-én a „nagyságos Vezérlőfejedelem" Magyarországról és élve már többé nem tért haza.

„...Ha számkivetésbe megyek, megmarad a remény, mert utolsó leheletemmel is megőrzöm a nép szeretetét, amely a nép szívében mindig élni fog irántam.” – írja később Rákóczi Ferenc.

Lassan hazaérünk Magyarországra, de az első győztes csata helyszínén, Tiszaújlaknál Berlioz: Marche de Rákóczi akkordjai jutnak eszünkbe: „a kardok szilaj villogása... elsöprő lovasroham... a távolból közeledő rongyos tömeg... indul a győzelemre... (Revue Germánigue)

Már ők is ismerik

Kárpátalja magyar és ruszin lakossága boldogan és örömmel emlékezik a szabadságharc eseményeire. Galicia és Volhinia településeinek lakossága azonban tőlünk tudta meg a számunkra, de számukra is fontos eseményeket. Eleinte meglepődtek - még a lembergi múzeológusok is- , aztán örömmel vették tudomásul, hogy nemzeti hősünk egykor közöttük is élt.

E sorok írója is, kevés másokkal sokat tett azért, hogy II. Rákóczi Ferenc személyisége is erősítse a magyar és ukrán nép tényekben gazdag történelmi kapcsolatait és azok megismerését.

Berezsany városa legújabb turisztikai kiadványában a brezáni vár leghíresebb lakói között első helyen említi Rákóczi Ferencet.

Lakatos József