Helyi közélet

2012.06.01. 13:09

Pannónia Winettou

Amikor kicsi voltam, szép és okos – merthogy idővel mindezeknek búcsút intettem – még vadregényesnek tűnt a visszacsapó íj, a nyereg alatt puhított hús. Magyar western H. mint Honfoglaló Árpival és a bandájával. Somló Samu jegyzete

Amikor kicsi voltam, szép és okos – merthogy idővel mindezeknek búcsút intettem – még vadregényesnek tűnt a visszacsapó íj, a nyereg alatt puhított hús. Magyar western H. mint Honfoglaló Árpival és a bandájával. Somló Samu jegyzeteA maguk korában ők voltak a legmenőbbek. Hódítottak, dúltak, fúltak és lássuk be, pompás helyre verték le cölöpjeiket. Elvégre a táj gyönyörű, az alap jó, a többi már csak rajtunk múlik.

De mára már nem vonz a bőrből hasított jurta, a piros-fehér sávos lobogó, a díszes tarisznyák, a kecskeduda és az a fenenagy öntudatosság, amivel mindez párosul. Nem siratom Trianont, – még ha kifejezetten családilag lenne is rá okom – unom a szentistvános rockoperát és a kackiás bajuszt. Bár ez utóbbi tulajdonképpen – szakavatott viselők szerint – nem is létforma, hanem állapot.

Nem szórakoztat már Mátyás király, nem ragasztok matricákat rántotthús formában és leginkább nem nézem le azt, aki másként gondolkodik. Ezer év és érv szólna amellett, hogy büszkén döngessem mellkakasom: magyar vagyok. Nem. Én nem hangosan vagyok büszke, nem játszom a kárpáti King Kongot és a Pannónia Winettout. Belül, mélyen, csendben és tisztelettel szeretem a hazámat. Szeretem, hogy magyar vagyok. Szeretem, hogy bármit teszek, ezen semmi sem változtat. Szeretem, hogy jó konyhánk van, szeretem, hogy csinosak a lányaink, szeretem, hogy van lángos és van pálinka. Szeretem Süsüt, a sárkányt és imádom a Macskafogós Grabowski utánozhatatlan humorát. Csak hangoztatni nem szeretem. De attól még így van.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában