Amikor csak az alkohol marad

Miért pont Portugália? Mert ott van vége a világnak. Legalább is Egressy Zoltán tragikomédiája szerint.Egressy 1998-ban keletkezett, s azóta töretlen sikerrel játszott darabja a VIDOR Fesztiválon a tatabányai Jászai Mari Színház társulatának előadásában elevenedett meg. (A Hargitai Iván rendezésében látott előadás érdekessége az volt, hogy főszerepét Fridrik Noémi alakította…) Hargitai hagyta érvényesülni a hétköznapiság és költőiség, realizmus-naturalizmus és poézis között lebegtetett írói világot. Sőt, még ott sem húzott a szövegből, ahol bizony ráfért volna.

Egressy Zoltán tizennégy esztendővel ezelőtt született munkája szomorú játék. Az a javából, mert csaknem minden figurája (a Pap kivételével) torzó. A fiktív magyar falu szűkös viszonyai között vegetáló véglények közé becsöppenő, s a kocsmáros lányával, Masnival szerelmi viszonyba keveredő, a saját poklából menekülő író nem jut el Portugáliába. Csak vágyódik. Csak beszél róla, a lemenő napról, az óceánról, a végtelenségről. A portugál bánatról. (A pontosan lefordíthatatlan szó, a „saudade”, a végtelennel szemben érzett szorongó kétségbeesés Egressynél a reménytelen magyar valóság szűkössége miatti bánatként aposztrofálódik.)

„Menni vagy maradni”

A Portugál „az elvágyódás, a szerelem, az újrakezdés” drámája. A csehovias alapszövet azonban sajátosan magyar konfliktusokkal terhelődik. (Hargitai Iván színpadán Masniként Fridrik Noémi túl szép, túl poétikus látvány ahhoz, hogy ebben a kricsmiben mérje az italt a félrészeg helybélieknek). Talán épp emiatt emeli meg a rendező a szerelmi jelenetet (egyébként logikátlanul) az ég és föld között lebegtetett ágy segítségével…

S míg az író és Masni hirtelen fellobbanó (s később kiderül, a férfi részéről csak kalandízű) szerelme – legalább is pillanatokra – képes elrugaszkodni az alkoholszagú csehó lepusztult világából, addig a többi figura belesüpped a semmittevésbe, a bűnbe, az italba. Az Asszony hálás szerepét Bacskó Tünde formálta meg: lehetett volna visszafogottabb. Örömmel láttuk Nyíregyházán a robbanékony, hajdani rendőrként gyilkossá váló Retek megformálóját, Egyed Attilát, illetve a Pap szerepében Honti Györgyöt. Az ifjú írót Pál András, feleségét Major Melinda, a társaság motorját, Csipeszt Lux Ádám állította elénk.

A darab, s benne a „menni vagy maradni” drámája ma égetőbb probléma, mint az ősbemutató idején volt. Főleg a fiatalok számára. Csak a bánat az örök. Meg az óceán. A végtelen. Saudade.

Karádi Zsolt